Képek | Közélet

EZ A MI VILÁGUNK???

A lakosság nőtt és vele együtt növekedett a szexuális erőszak, a fizikai brutalitás és az élet semmibe vétele.

Honnan jön az emberbe ez a bizonyos erő, mely aztán erőszak formáját ölti?

Ha a szeretet-oldalon nincs ott a szánalom, az irgalom, és ha nincs empátia, együttérzés, akkor semmit nem tudunk az agresszió ellen tenni.

Az pedig biztosan rossz, hogy ha ellene megyünk. Nagyon ősi ugyanis az üzenet, hogy aki kardot ragad, kard által vész el.

De mi van, ha egyszer mi magunk nem tudjuk a szorongásainkat megszüntetni, ha mi nem tudjuk az indulatainkat kezelni? Mi is olyan elszerencsétlenedő világban élünk, ahol be vagyunk fékezve, mert nem üthetünk, de el sem futhatunk (lásd a stressztörvényt: „üss vagy fuss”), így tehát beszorultan, tehetetlenül szenvedünk, azaz szorongunk, és ennek következtében sokféle pszichoszomatikus betegségben vergődünk.

Hol kell tehát már korán megtennünk a szükséges lépéseket? Az óvodában? Nem. Az édesanya szíve alatt növekvő gyermekkel kell kezdenünk. Miért? Mert ki kell alakítani az ellensúlyt, a szeretet-oldalt, a megértést, az empátiát, a szeretetet stb. Az idegrendszer mélyére kell beültetnünk a szeretetet, valamint az önvédelmi és védelmi erőket.