Képek | Kultúra

A Csomolungma (Qomolangma, Sagarmatha, angol nyelvterületen Mount Everest) a tengerszinttől számítva a legmagasabb hegy a Földön. A Himalája hegység része. Csúcsán halad át Kína és Nepál határvonala. A hegy 8848 m magas (2010-es nepáli mérés szerint; más mérések során 8840 és 8850 m közötti magasságot állapítottak meg ), és évente kb. 4 milliméterrel nő. A Csomolungma név tibeti eredetű, jelentése „a Föld istenasszonya”.

Becslések szerint több, mint 200 ember halt meg a csúcsra való törekvése során, legtöbben persze a halálzónában lévő, a hőmérsékletből adódó irtózatos körülmények miatt. Ezen kívül a hegymászóknak szembe kell nézniük a hegyomlás, lezuhanás, oxigén-hiányos állapot, légnyomás, és a változékony időjárás viszontagságaival is.

A csúcson a szél a hurrikán (240-350 km/h) erősségét is elérheti, ami konkrétan elfújja az embert. Az oxigén-hiány akár hallucinációkat is okozhat, megakadályozva a mászókat a racionális, helyes döntések meghozatalában. Egyes hegymászók pont emiatt az állapot miatt csendes, mély álomba szenderülnek, semmit sem érzékelve.

A Mount Everest megmászása csupán egy négy napos kihívás, nem számítva persze az ezt megelőző felkészülés hónapjait, éveit. Az 5500 méteren lévő Base Camp-hez való eljutás egy hetet vesz igénybe (ez a hegy lába), mely után kötelezően két napot kell pihenniük a hegymászóknak, ahhoz, hogy a szervezetük alkalmazkodjon a magaslati körülményekhez.

A következő állomás, a Camp#1 6000 méteren , melyet egy nap pihenő után a Camp#2 ( más néven Advanced Base Camp (ABC) követ. Ezt pedig a már 7500 méteren lévő Camp#3 követi, ahol már olyan alacsony a levegő oxigén szintje, hogy éjszakára, oxigénmaszkot kell viselniük a mászóknak.

A Camp#4 8000 méteren helyezkedik el, melyet csak ‘Death Zone’-nak neveznek. Itt a hegymászóknak dönteniük kell, hogy felmennek-e a csúcsra, pihennek még egy napot, vagy visszafordulnak. Azok akik úgy döntenek, hogy folytatják útjukat, a következő alig 850 méter lesz a legnehezebb része az egész utazásuknak. A halálzónában a mászó teste folyamatosan az élet és halál közt lebeg, versenyt futva az idővel, hogy felérjenek a csúcsra, és visszaérjenek, mielőtt a testük felmondaná a szolgálatot.

Az emberi test ebben a hidegben különösen ép állapotban marad meg. A halálzónában több mint 200 test van.

David Sharp 2005-ben próbálta megmászni a Mount Everestet, de a csúcstól nem messze megállt pihenni a “Green Boots Cave” nevű barlangban. Több mint 30 hegymászó állt meg nála, amíg életben volt, de önmaga azonosításán kívül semmire nem volt már képes, megpróbálták kivinni a napra, de miután rájöttek, hogy a teste annyira elfagyott, hogy nem lehet már mozgatni, ott kellett hagyniuk. Azóta ott ül a barlangban jelzésül a csúcsra tartóknak, hogy mindjárt elérik céljukat, és hogy milyen veszélyes játékot űznek.

A testeket a mai napig ott hagyták feküdni, ahol megadták magukat a hidegnek, jelzésül az őt követőek számára. A hegymászók gyakran fedik be hóval esetleg kövekkel a testeket, hogy megvédjék őket az elemektől, így tökéletesen megőrzik állapotukat.

George Mallory volt az első, aki 1924-ben kísérletet tett arra, hogy elérje a csúcsot, a testét a fagy tökéletesen megőrizte, 1990-ben azonosították.

A testek azokban a pózokban vannak, amelyekben meghaltak.