Új megfigyelések szerint a melegedő klíma hatására a jeges területek visszaszorulnak, és az üvegházhatást kifejtő gázok egyre nagyobb mennyiségben szabadulnak ki a légkörbe.

A NASA CARVE (Carbon in Arctic Reservoirs Vulnerability Experiment) elnevezésű programja keretében vizsgálja a permafroszt területekről felszabaduló szén-dioxid és metán mennyiségét. Megfigyelései aggodalomra adnak okot.

Permafrosztnak azokat a területeket nevezzük, ahol a talaj több mint két éven át folyamatosan fagyott állapotban van. Bolygónk szárazföldi felszínének megközelítőleg 20 százaléka van az örök fagy fogságában, és ezek a területek folyamatosan csökkennek, tovább fokozva az amúgy sem kívánatos globális felmelegedés helyzetét.

„A permafroszt talajok gyorsabb ütemben melegednek, mint a sarkköri levegő, csak az utóbbi 30 évben 1,5-2,5 Celsius fokos felmelegedés zajlott le” – mondta Charles Miller, a NASA Jet Propulsion Laboratory részlegének munkatársa. - Ahogy a Föld felszínéről a hő terjed a permafroszt felé, feloldódnak a természetes szénlerakódások, és szén-dioxid, valamint metán formájában a légkörbe kerülnek, felborítva ezzel a sarkkör szénegyensúlyát és erősen befolyásolva a globális felmelegedést.”

A tudósok radarral és gázszenzorokkal felszerelt repülőgéppel, 150 méter magasságból pásztázzák a vizsgált területeket. Az alaszkai tundra egyes részein olyan mennyiségben találtak üvegházhatású gázokat, ami megfelel egy nagyváros kibocsátásának.

Az időjárás alakulásának függvényében kerül metánból vagy szén-dioxidból több a légtérbe az olvadó permafrosztból. A jelenség pontos leírása azért fontos, hogy kiderítsék, pontosan hogyan és milyen mértékben járul hozzá ez a folyamat a globális felmelegedéshez.