A bíróság a vádlottakat költségvetési csalás és folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettében mondta ki bűnösnek mint tettest, illetve mint bűnsegédet. Az elsőrendű vádlottra 600, a másodrendű vádlottra 400 ezer forint pénzbüntetés is kiszabott a törvényszék, a másodrendű vádlottal szemben pedig 5 millió forint vagyonelkobzást rendelt el. A vádlottakat öt évre eltiltották a gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól.

Egy szegedi székhelyű cég vezetője 2012 októberében kötött bérleti szerződést a szegedi önkormányzattal a város tulajdonában álló Vadasparkban egy 500 négyzetméteres területre. A cég játszótér kialakítását és üzemeltetését és interaktív látogató-tájékoztató kialakítását tervezte egy 264 millió forintos összköltségű projekt keretében, amihez 185 millió forint uniós és a magyar pályázati támogatást nyert 2013-ban.

A szegedi cég vezetője vállalkozási szerződést kötött a másodrendű vádlott által képviselt szlovákiai céggel a projekt generál kivitelezésére. A szlovák cég azután fiktív szerződést kötött egy brit-virgin szigeteki off-shore céggel az interaktív látogató-tájékoztató rendszer szoftverjének kifejlesztésére annak ellenére, hogy az már korábban a szegedi cég rendelkezésére állt, azt az eljárás során ismeretlenül maradt programozók készítették.

A szerződések alapján a szlovák cég 230 millió forintról állított ki számlát a játszótér elemeinek beszállításáról, kültéri tájékoztató konzolok felállításáról, az interaktív látogató-tájékoztató rendszer kiépítéséről. A számlákkal szemben a projekt tényleges értéke a támogatási szerződésben szereplőnek csupán 15 százaléka volt. A megvalósításához szükséges önerővel sem rendelkezett a pályázó cég.

A valótlan szerződések, teljesítési igazolások, valamint számlák alapján a szegedi cég vezetője több részletben mintegy 185 millió forint támogatást hívott le jogosulatlanul.

A másodrendű vádlott állítása szerint közreműködéséért ötmillió forintot kapott.

A vádlottak a bűncselekményből származó pénz eredetének leplezése érdekében fiktív szerződéseket kötöttek egy liechtensteini gazdasági társasággal a szoftver unión kívüli felhasználására. A valóságban azonban a cégek között gazdasági kapcsolat nem volt, a szerződéskötéskor a szoftver még el sem készült és a liechtensteini céget képviselő harmadik vádlottnak sem volt felhatalmazása a társaság képviseletérre. A szerződésekre azért volt szükség, hogy többszörös átutalásokkal, off-shore cég bevonásával és a cégek közötti pénzmozgatásokkal a jogosulatlanul felvett támogatás összegét legális eredetűként tüntessék fel.

Gaudi Tibor bíró az ítélet indoklása során kifejtette, az időmúlás, az eljárás elhúzódása és más enyhítő körülmények miatt látott lehetőséget a hét, illetve az öt év középmértékhez képest enyhébb büntetések kiszabására.

Az elsőrendű vádlott védője fellebbezést jelentett be, így az ítélet nem jogerős.