A nyaralás, vagy akár az otthoni pihenés megkeserítői lehetnek a rovarcsípések. Külföldön (elsősorban trópusi országokban) ezek akár komoly egészségügyi problémát is jelenthetnek, ám hazánkban szerencsére a legtöbb esetben inkább csak kellemetlenek, mint veszélyesek.

Ha szükséges, a hidegvizes hűtés mellett használhatunk ún. antihisztamin hatású krémeket vagy ecsetelőket, hogy a viszketést csillapítsuk. Nehéz megállni a csípés helyének vakarását, de mindenképp kerülendő, mert a körmünkkel okozott hámsérülések felülfertőződhetnek!

Szúnyogok

A Magyarországon előforduló mintegy 44 szúnyogfaj közül csak néhány faj (például gyötrő szúnyog, mocsári szúnyog) szívja az emlősök vérét (igaz, hogy nagy számuk miatt ezt is többnek érezzük a kelleténél), és ezek sem terjesztenek semmilyen fertőzést. Csípésük közepe fehér, tömött, körülötte vörös, csalánkiütésszerű udvar keletkezik.

Arra érzékeny egyéneknél a szúnyogcsípés csalánkiütést, hólyagos gyulladást is okozhat, ám ez igen ritka. Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy a szúnyogcsípés erősen viszket, de néhány óra alatt elmúlik. Megéri tehát megállni a vakarást, mert az elkapart csípés maradandó heggel gyógyul, és felül is fertőződhet! Kivakart, gennyedző, felülfertőzött sebekkel forduljunk orvoshoz, rendszerint nem elég a házi kezelés.

Méh-, és darázscsípés
A méhek és darazsak okozta csípések veszélyesebbek lehetnek, mert egyrészt egyes fajok csípése mérgező, másrészt a mérget nem tartalmazó csípésekre is sokan allergiásak. Szúrásuk általában heves fájdalommal jár, amit gyorsan kialakuló élénkvörös duzzanat kísér. A duzzanat napokig megmaradhat. Egyetlen szúrás általában nem okoz általános tüneteket (kivétel a méhméreg-allergia), de többszörös csípés és a bekerülő nagyobb mennyiségű méreg hatására hasi panaszok, görcsök, szédülés, ájulás, elvétve hirtelen halál is kialakulhat.

Képesnek kell lennünk arra, hogy felmérjük, mikor elegendő az otthoni elsősegélynyújtás, és mikor kell haladéktalanul orvosi segítséget hívni! Ne akarjunk magunk meggyógyítani a beteget, bízzuk ezt szakemberre!

Feltétlenül indokolt mentőt hívni, ha...

•szájban, vagy orrban történt a rovarcsípés (fulladásveszély!);
•ha öntudatvesztést tapasztalt;
•sápadtságot, verítékezést, nyirkos bőrt, szapora légzést vagy pulzust, bágyadtságot észlel a megcsípett egyénnél!

A mentők kiérkezéséig kísérelje meg megkeresni a rovart, és azonosítani, vagy megmutatni a kiérkező orvosnak. Ha szájban történt a csípés, és a beteg eszméleténél van, szopogattasson vele jeget! Próbálja meg csipesszel vagy steril tűvel eltávolítani a fullánkot, majd alkalmazzon steril seblemosást (pl. alkohol), és hűtse a duzzanatot! Ha elérhető, használhat antihisztamin hatású krémet a viszketés ellen.

Amennyiben a megcsípett személy nem túlérzékeny, nem tapasztal nála súlyos tüneteket, elegendő a fullánk eltávolítása a seblemosás és a hűtés alkalmazása, esetleg antihisztaminos krém használata.

Pókharapások
Magyarországon, természetes élőkörülmények között nem él olyan pókfaj, melynek harapása mérgező lenne. A búvárpókban ugyan kimutatták méreg termelődését, de ez a faj nem harap. A legkellemetlenebb a mintegy 1,5-2 cm hosszúságú dajkapók harapása, amelynek nyomán olykor hetekig tartó égető érzés keletkezhet a csípés helyén. A dajkapók előfordulása hazánkban ritka, és harapni is csak a nőstény szokott, ha ivadékait védelmezi.

A pókharapások helyszíni ellátásakor a rovarcsípéseknél ismertetett módon kell eljárni. Természetesen nem mindig tudjuk elkerülni a csípéseket, ezért érdemes tisztában lennünk az alapvető tennivalókkal. A legbiztosabb módszer a kellemetlenségek elkerülésére azonban az, ha már a csípésre sem kerül sor.

(Dr. Horváth Balázs)