Pizsama lehámoz, kötelező simogatás, gyengéd csókolózás, aztán egy kis misszionárius póz: durva általánosítással ugyan, de a legtöbb párkapcsolatban egy bizonyos idő elteltével a szexuális forgatókönyv lapossá, ötlettelenné válik, a sok szexuális forradalmat megélt különböző generációk libidója pedig apadni látszik. De mi is ezzel a baj?

„Nálunk is megvan a forgatókönyv a szexre sajnos, emiatt mi mostanában valahogy arra szoktunk rá, hogy a szürke hétköznapokban nem igazán szexelünk. Hétvégénként viszont, amikor nem annyira szorít a napi rutin, általában adódnak olyan rendhagyó, izgalmas helyzetek, amikből fergeteges dugások kerekednek ki. Néha gondolkozom azon, hogy vajon tényleg a heti három szex lenne-e a normális. Nekünk ez három év után egyszerűen nem megy” – meséli Dóri (33), aki nem feltétlenül boldogtalan ettől a felállástól. Nem úgy a szexuálisan túlfűtött Zsófi (33), aki nem akarja elfogadni, hogy szexuális életét elragadta a rutin:

"Túlzás nélkül mondom, szexuálisan nyitottnak és kreatívnak tartom magam, a partnereim mindig is megőrültek tőlem, ezért nem nagyon értem, hogyan történhetett, hogy két hete nem szexeltünk a pasimmal, az előző hónapot pedig teljesen kiikszelhetjük. Másfél éve, hogy együtt járunk, és be kell vallanom, fogalmam sincs, hogyan menthetném át a telefonszexen és szerepjátékokon edződött énemet a mindennapokba". Kérdés persze, hogy szükség van-e minderre. Azért, mert a bennünket körülvevő képáradat azt zúdítja ránk, hogy a szex minden körülmények között eget rengető kell, hogy legyen, még el kell-e felejtenünk az ágyban, párnák közt verziót?

Dehogy kell!

„Lekopogom, a pasimmal hat éve szuper a szex, pedig a két gyerek mellett csak körülbelül kéthetente bújunk össze, de akkor „nagyon” – meséli Réka (34). - Rutinról szó sincs, nincs két egyforma szerelmeskedés: van, hogy gyengéd, bújós, simogatós a szex, máskor meg egymás előtt maszturbálunk, nyakkendőkkel kötözzük egymást, vagy kurvás szerkóban nyomok egy vetkőzést a nappali dohányzóasztalán – persze csak akkor, ha a gyerekek nincsenek otthonok. Borzalmasan szerencsésnek érzem magam, mert nemcsak lélekben, de szexuálisan is megtaláltam a társam, igaz, nem szexelünk naponta kétszer, de így is nagyon kielégítő a nemi életem, a baráti körömben viszont tényleg azt látom, hogy hervadóban a libidó.” Réka, tényleg szerencsés, mert azért lássuk be, egy átlagszerda, nyolc óra irodai munka, vacsorafőzés és esti mese után azért nem mindenkiben marad energia egy jó kis kikötözős szexhez, és bizony hamar elillan szex nélkül a két hét - bár nem mintha ez baj lenne, néha jobb az absztinencia, mint az erőltetett összebújás. Enikő (33) ezt egy életre megtanulta: "A hosszú párkapcsolataimban mindig eljött az a pont, amikor rutinból szexeltem, amikor nem volt annyira kedvem hozzá, de meg akartam úszni az elutasítással járó feszkót, viszont nem is tudtam hozni a formám igazán, a szex meg persze csapnivaló volt. Most már tudom, hogy feszültség ide vagy oda, jobb nem nekiállni ilyenkor, mert az unalmas rutinszerű szexnél még a szex kihagyása is jobb."

Mitől lesz rutin a szex?

Főleg azért, mert ma már a csapból is az erotika folyik: ma az erotikus újdonság elérése egyre egyszerűbbé válik, az interneten fél perc alatt hozzáférünk az extremitások bármelyikéhez, mp3-ra csatlakoztathatjuk a vibrátort, az okkostelefon tanítja az önkielégítést, mindennek tükrében pokoli nehéz nap nap után észvesztő, korábban soha át nem élt élménnyel megajándékozni önmagunkat és a partnerünket. Ha úgy gondolkodunk, hogy szexelni csak akkor érdemes, ha minimum többórás kéjenc izgatást és segédeszköz-arzenált tudunk biztosítani, félő, hogy egyre kevesebbszer fogjuk úgy érezni, hogy képesek vagyunk valami egzotikusat megvalósítani a kihűlő fantáziavilágunkból.

Az előírás, hogy a szexuális pikantériák egyre nagyobb adagokban szerepeljenek a mindennapjainkban, szitokszóvá silányította a rutinszexet. Pedig ha belegondolunk, az együttléteknek nem pusztán a saját önkiteljesedésünkhöz, az önmagunkba tett felfedező útjainkhoz van köze, hanem a kapcsolatépítéshez is. Ahogy a kefir ízére képtelenek vagyunk már rácsodálkozni, úgy a kedvesünk érintésére, melegségére, gyengédségére is egyre immúnisabbakká válunk – ami jóval komolyabb károkat okoz a szerelemben, mint az, ha egyszer nem gésagolyókkal és csipkegarnitúrával támadunk, hanem pusztán önmagukként igyekszünk beleélni magunkat egy szimpla simogatás varázsába is.