Vajon mekkora a realitása a vezetékek átvágásának, és képes-e egyetlen nemzet megbénítani a világhálót globálisan? Ennek próbáltunk utánajárni.

Mindennap azon izgulok, hogy vajon az oroszok mit művelhetnek – idézte az amerikai hadsereg csendes-óceáni tengeralattjáró flottáját irányító Frederick Roegge ellentengernagyot nemrég a The New York Times.

Az amerikai lap egy már-már az 1950-es évek hidegháborús apokalipszisének hangulatát idéző cikkben írt arról, hogy az amerikai vezérkar és hírszerzés szerint az orosz flotta manapság túlságosan aktív a tengerek mélyén futó, az internetes forgalmat a kontinensek között lebonyolító kábelek környékén.

Ezzel összefüggésben pedig azt feltételezik, Moszkva azt próbálgatja, miként lehetne megbénítani az internetes forgalmat a kontinensek között, illetve hogyan boríthatná digitális sötétségbe a nyugati féltekét.

Mindent a neten tárolunk

A felvetés valóban kulcskérdés lehet, nemcsak a jövő bárminemű esetleges háborúi, de a hétköznapi élet szempontjából is. Ma már gyakorlatilag minden a világhálóra vándorolt, az egészségügyi adatbázisoktól kezdve a bankszolgáltatásokon át a családi fényképalbumokig szinte mindent kizárólag digitálisan őrzünk, raktározunk.

A vészjósló felvetés, azaz hogy ha leáll a világháló, eljön a világvége, egyre több embert rémít meg.

A kérdés persze az, hogy egy nemzet, a The New York Times szerint épp Oroszország, de sorolhatnánk egyéb globális nagyhatalmat is, egymaga képes-e megbénítani a teljes internetes infrastruktúrát.

– Csak azt elintézni, hogy egy országban ne legyen internet… szinte lehetetlen! – így kommentálta megkeresésünkre ezeket a spekulációkat a világ legnagyobb felhőszolgáltatójának egyik alkalmazottja, aki név nélkül ugyan, de segített kiigazodni a kábelek rengetegében.

A hálózati felügyeleten (Network Monitoring) dolgozó forrásunk szerint ez a dolog nem olyan, hogy az ember odamegy és elvágja. Mivel egyrészt nagyon sok helyen futnak a vezetékek, másrészt ezeket nem olyan egyszerű megtalálni. Forrásunk szerint egy komolyabb kábel átvágása esetén valószínű több cég is leállhatna egy-két napra, ám utána menne minden tovább. Sok kábel fut ugyanis a tengerfenéken, és általában mindegyik úgy működik, hogy bérelik rajta a sávszélességet. A nagyobb, de akár a kisebb vállalatok pedig, ha a leállást ki szeretnék kerülni, egyszerre számtalan helyen is tudnak bérelni és bérelnek is helyet. Így, ha esetleg akadozva is, de tudják biztosítani a szolgáltatást az ügyfelek számára.

Nem lenne Facebook-nézegetés

Amúgy pedig ha netán valamely hatalom képes lenne arra, hogy teljesen megbénítsa a digitális forgalmat, a kontinenseken attól sem állna le az internet, csak épp Amerika nem tudna egy ideig kommunikálni Európával, és fordítva. Ez az egyszerű felhasználóra lebontva például azt jelentené, hogy a Facebookra kirakott fotói – amelyeket amerikai szervereken tárolnak – elérhetetlenné válnának, amíg a kapcsolat valahogy helyre nem áll.

„A kormányok internetes adatai elképesztően sok vonalon futnak, ám azt fontos megjegyezni, hogy ezek az információik szinte mindig titkosítottak. Biztos vagyok benne, hogy egyes kormányzatok ráadásul üzemeltetnek olyan vezetékeket, amelyek nyomvonaláról csak ők tudnak. Emellett persze a megbízhatóság miatt használnak polgári kábeleket, illetve biztos más csatornákat is azon kívül. Szerintem inkább azt a kérdést kéne feltenni, hogy »ha egy kicsi orosz egy nap alatt egy kicsi kábelt tud átvágni, akkor hány kicsi orosz kell ahhoz, hogy annyi kábelt vágjanak át, hogy Amerika azt mondja, atyaég!« Elárulom, nagyon sok kicsi orosz kell hozzá” – érzékeltette a „feladat” nagyságát forrásunk.

Így kell igazi galibát okozni

Szerinte egyébként ha valaki ellenőrizni akarja a világhálót, vagy megbénítani, akkor nem elvagdosni kell a vezetékeket, hanem inkább feltörni érdemes a hálózatokat.

„Ugyan ezekről a dolgokról pontos adatok és tények nélkül spekulálunk, de a hajók is inkább valószínűleg azért ólálkodnak arra, már ha valóban ott cirkálnak, mert onnan jobb hackerkedni valamiért. Például ha meg tudnák azt csinálni, hogy nem elvágják, hanem lehallgatják, vagy belenyúlnak, az lenne nagyon komoly. Nem éri meg elvágni, nehézkes és senkinek nem jó, plusz nem mennek vele igazán semmire” – véli forrásunk. Mint mondta, a logika ugyancsak azt diktálja, az olyan polgári célpontok is, mint egy erőmű, akkor érnek többet, ha van internetkapcsolatuk, csak éppen a behatolók irányítják, nem a tulajdonosa. A kábelek lehallgatása ráadásul nem új keletű dolog, a hidegháború alatt is nagy kommunikációs háború zajlott az amerikaiak és a szovjetek között, hogy ki kinek a vonalába hallgat bele.

Bűncselekmény a rongálás

Elég régi, még egy 1884-ben kötött nemzetközi egyezmény védi a tengerfenéken lefektetett vezetékeket, igaz, akkor még nem volt szó internetről, és egyéb modern digitális tartalmakról, de ez a szerződés már akkor – a távírók és az első telefonok korában – is bűncselekménynek minősítette ezeknek a kábeleknek a fizikai megrongálását – nyilatkozta lapunknak Hoffmann Tamás nemzetközi jogász. Az első transzatlanti kábelt még 1857-ben fektették le, így egy nemzetközi szerződés már akkor sem lehetett meglepő. Mint az MTA tudományos munkatársa elmondta, jelenleg mindenkinek joga van ilyen mélytengeri vezetéket elhelyezni, emellett pedig az államok adhatnak plusz törvényi védelmet e hálózatoknak. Kanadában például nem lehet olyan mélytengeri tevékenységet folytatni, amely veszélyezteti a kábeleket. Hoffmann Tamás szerint egyébként leginkább a halászat, illetve a hajók ilyen területen történő horgonyzása az, amely gondot okozhat. A docensként a Károli Gáspár Református Egyetemen is oktató nemzetközi jogász szerint az egyes országok minimalizálni akarják az ilyen jellegű meghibásodásokat. Érdekes ugyanakkor, hogy míg a fizikai rongálást több mint 130 éve büntetik, addig az adatlopásra, azaz a kábeleken futó adatok megcsapolására nincs külön nemzetközi jogszabály. – Ilyenkor az adott ország saját törvényei lehetnek érvényesek – mondta Hoffmann Tamás. Ez gyakorlatilag azt jelenti, ha például egy állam parti őrsége tetten ér bárkit, akkor, ha azt bizonyítani tudja, a helyi törvényszéken, az adott jogszabályi környezetben lehet lefolytatni egy eljárást a vezetéket megfigyelő, lehallgató személy ellen. Ez persze komoly fejtörést okoz, hiszen gyakorlatilag ilyen tettenérés nem fordult elő, így e jogsértések nemigen kerülnek a bíróságok elé.