Eszerint Földünkön akár már több, a mostanihoz hasonló emberiség létezhetett korábban – vagy akár más, intelligens faj.

Ezek az előző kultúrák nagyjából azt a pályát futották be, mint a jelenlegi Homo sapiens: hatalmas világvárosokban éltek, gépeket használtak, űrhajóik pedig talán már a Naprendszeren kívüli űrbe is eljutottak. E történelem előtti szupercivilizációk nyomait valóban meg is találták az ősi régészeti rétegekben, ám annak jeleit is, hogy mindegyikük egy globális katasztrófa miatt pusztult el.

De ha így van, mi okozta ezeket az apokalipsziseket? Ők is agyonszennyezték a bolygót, és a megbetegített Föld állt bosszút rajtuk? Vagy a végzet a világűrből érkezett, például egy üstökös, aszteroida formájában? Netán arról volna szó, hogy mint mindennek, egy civilizációnak is szükségszerű az elöregedése, a halála, és ez utóbbi mindig egy kataklizma formájában történik, mely „lenullázza” az addigi fejlődést – azért, hogy az egész újra elölről kezdődjön?

Hol tűzözön, hol vízáradat
Mindezek a kérdések sokakat izgatnak, és nemcsak a múlt kutatóit. Hiszen napjainkban drámai változások álltak be Földünk éghajlatában, melyek a tudósok szerint nagyon baljós jövőt vetítenek előre. Lehet, hogy mi is egy világkorszak végén élünk, és még a mi életünkben be fog következni az Armageddon? Nehéz tisztán látni, főleg az utolsónak feltett kérdésben. A skála ugyanis a reményteli derűlátástól a legsötétebb pesszimizmusig terjed. A médiában elterjedt a világvégével való riogatás, hiszen egy hátborzongató jövőkép mindig szenzáció, melyre mindenki felkapja a fejét.

Vajon mi okozza az időnként bolygónkra törő klímakatasztrófákat? Emberi környezetpusztítás? Netánvalamilyen rajtunk kívül álló, titokzatos erő? És vajon napjainkban mire kell számítanunk: özönvízre, jégkorszakra, globális felmelegedésre – vagy még ezeknél is sokkal rosszabbra?

De vajon mi lehet az igazság?