Aki olvasta a Leszáll az éj című könyvet, annak ismerős lesz a legújabb „világvége” verzió, miszerint az emberi lények világa ciklikusan mindig kipusztul és újjászületik. Azok élik csak túl, akik a jóslatokat és szent könyveket összeegyeztetik a tudományos megfigyeléssel, hiszen tudják, mi miért történik, és nem esnek pánikba.

1 / 6 A tudósok szerint

A Duke Egyetem biológusai szerint egy kihalási hullám elején állunk, mely immár a hatodik lesz a Föld történetében.

Úgy vélik, hogy az állat- és növényfajok olyan mértékben pusztulnak, melyet már nem fog tudni tovább tolerálni a Föld öngyógyító folyamata. Azt mondják, hogy sokkal gyorsabban halnak ki, mint az ember megjelenése előtti időszakban.

A jó hír az, hogy van még időnk, hogy megjöjjön az eszünk, és olyan stratégiákat eszeljünk ki, amik megakadályozzák a tömeges és visszafordíthatatlan kihalásokat, az emberiség pusztulását.

2 / 6 A vészcsengő

A Földön minden mindennel összefügg, minden faj léte egy vagy több másik faj lététől függ. Olyan ez, mint egy kártyavár, vagy a közismert ügyességi társasjáték, a Jenga.

Ha túl sok faj, vagy olyan fajok pusztulnak ki, melyek megingatják az egyensúlyt, egy pillanat alatt otthontalanná válik az ember.

1 500 év alatt 322 szárazföldi gerinces faj tűnt el.

A megmaradt fajok létszáma pedig drasztikusan, 25 százalékkal csökkent. Ezek azok a fajok, melyekről tudunk, de számuk valószínűleg több. Tehát nagy a baj...

3 / 6 65 millió évvel ezelőtt és most

Ekkor volt az utolsó kihalási hullám. Úgy vélik, egy aszteroida csapódott a Földnek, mely többek között a dinoszauruszok kihalásáért is felelős.

Angliában negyven éve kezdték felmérni, hogy az élővilág mely területei azok, ahol a kihalás megkezdődött. Ezek pedig a következők: madarak, növények és pillangók. A felmérésekben húszezer önkéntes vett részt.

A pillangók kihalását én magam is meg tudom erősíteni, bár nem ismerem a pillangófajokat. Harminc évvel ezelőtt sokkal(!) több pillangót láttam, számtalan mintával – most annak csak töredékét.

4 / 6 Csodálatos pillangók és madarak

Az angliai felmérés szerint a lepkefajok több, mint 70 százalékánál, a madarak több, mint 50 százalékánál csökkent az egyedek száma. Az elmúlt húsz évben két lepkefaj halt ki teljesen.

A madarak nem annyira sebezhetőek, ugyanis a felmérések szerint az őshonos madarak közül egy sem pusztult ki – csak létszámuk csökkent.

A tudósok úgy gondolják, hogy a pillangók adatai az egész rovarvilágra jellemzőek lehetnek. Úgy vélik – és nem ők az elsők – hogy a talaj és talajvíz, a levegő nitrogénszennyeződése a felelős mindezért.

A nitrogénszennyeződésért pedig az ember, a fosszilis tüzelőanyagok használata miatt.

5 / 6 Amitől felesleges rettegni

Szuper-vulkánoktól félünk, és meteoroktól, csillagközi invázióktól. Olyan dolgoktól, melynek valószínűsége sokkal, de sokkal kisebb, mint az, hogy az emberiség önveszélyes, gátlástalanul kizsákmányoló, semmivel sem törődő léte okozza majd a bajt.

Pedig itt van a szemünk előtt... csak kényelmesebb nem odafigyelni, kényelmesebb a vezetőkre hagyni a felelősséget. Kényelmesebb töménytelen mennyiségű szemetet termelnünk – mert úgy érezzük, hogy a sok munka után megérdemeljük a „komfortos” életet.

Pont úgy viselkedünk, mint egy „lelki beteg”, aki fél egyedül maradni gondolataival, hogy ne kelljen szembesülnie velük.

Fotó: Wikipédia

6 / 6 És végül, Asimov „jóslata”

A könyv egy olyan, fejlett civilizációval rendelkező bolygón játszódik, ahol a múlt kutatása, a régészet és csillagászat gyermekcipőben jár, a vallást és a szent iratokban szimbolikusan leírt múltbéli történéseket, melyek a ciklikus kihalásról szólnak, megmosolyogják. A jövendöléseket ímmel-ámmal veszik komolyan.

A bolygónak több napja van, így sosincs éjjel. Ám egy szép nap mégis leszáll az éj egy kis időre... Ekkor megrémül, megtébolyodik mindenki, tüzeket gyújtanak és ezek okán a civilizáció elpusztul.

A történet azt próbálja bemutatni, hogy az ember azt hiszi, mindent tud és kézben tart, ami által saját maga emészti fel saját civilizációját. Elgondolkodtató...