Szkíta utódnépek vagyunk: kazahok és magyarok – Krym Altynbekov mondta ezt szombaton Balatonszemesen, az Emberek aranyban című kiállítás megnyitóján. A kazah professzor tárta föl azokat a két és félezer éves leleteket, melyeknek hű másai alkotják a világot járó tárlatot. Bár a balatonszemesi a negyedik magyarországi bemutató, ám pontosan abban a formában, amilyenben a hajdani uradalmi magtárban látható a leletanyag a nyári szezon végéig, Európában ez az első.
– Nem az az elsődleges célja a kiállításnak, hogy választ adjon arra a kérdésre: rokon nép-e a szkíta és a magyar? – adott hangot véleményének Witzmann Mihály, a Somogy megyei közgyűlés alelnöke. – Tény, hogy a néprajzban, az ősi kultúrában számos egyező elem található.
– Közösek a gyökerek – ezt hangsúlyozta Nurbakh Rustemov, Kazahsztán budapesti nagykövete is. – A kiállítási leletanyag is a közös szkíta, kazah, hun múlt bizonyítékai.

Kétszázötven millió forint értéket képviselnek a kiállított tárgyak, melyek annyira eredethűek, hogy a másolatok is aranyból készültek – ezt már Takács József balatonszemesi polgármestertől tudhatta meg a szép számú érdeklődőhad; a faluvezető arról is tájékoztatott: a Bujdosó család ajánlotta fel ingyenesen a magtár épületét az önkormányzatnak a bemutató céljára. – Ezzel már bizton elmondhatjuk: nincs még egy település a déli parton, ahol ennyi múzeum volna, és ennyi kulturális látnivaló. Tavaly ősszel Budapesten járt a leletanyag, akkor hívta fel rá a figyelmemet Sebestyén Erzsébet, a teleki Ordoszi Napsugár Alapítvány vezetője. Teljes díszben az arany ember, lovas temetkezési tárgyak és még számos kuriózum – hosszas egyeztetés után sikerült elhozni Balatonszemesre.

A polgármester is kitért arra, hogy őstörténetünkről eltérőek a nézetek. – A világban hunoknak ismernek bennünket – így Takács. – Az iskolában azonban hamis történelmet tanítottak, de szerencsére egyre több a magánszerveződés, amelyik tudatosítani próbálja, amit ez a leletanyag is bizonyít. A magyar elnevezés csak a 12. század után terjedt el, addig hunoknak, szkítáknak neveztük magunkat. Ez a múlt mindig is ott szunnyadt a magyarság tudatában. Atilla, a nagy hun uralkodó eurázsiai birodalmat képzelt el és hídnak szánta a hunokat Nyugat és Kelet között.

Kína terjeszkedésekor a szkíták elkezdtek Nyugat felé vándorolni – hallottuk a szombati megnyitón Magyarország egyik lehetséges őstörténetét –, a Fekete-tenger északi és déli felén is tovább mentek, az északi irányban a Kárpát-medencéig. Bencze István, aki lovas expedíciót is vezetett Kazahsztánba, arról beszélt: a kazah családok három ősi ágból eredeztetik magukat; szkíta, hun, kazah. – A magyarokat rokon népnek tartják; mi akkor miért kételkedünk, hogy közünk van a szkítákhoz? Higgyük el!
Kazahsztán jelképe lett az arany ruházat, ezért a világot járó kiállítás címe. A központi alak, egy herceg ruháját tizenkét kiló arany díszíti. Csúcsos fejdíszének alján a földi állatok, följebb a madarak, legfelül azonban egy kőszáli kecske, mint a világ csúcsán álló legmagasabb rendű állat – a szakemberek szerint a sztyeppei lovas nép világképe is kiolvasható ebből. No és a mi múltunk is, ahogyan azt Takács polgármester hangsúlyozta. Az ezer évig a földpiramisokban nyugvó fejedelmi lovas temetkezési és egyéb arany, valamit ezüst leleteket és reprodukciójukat az Unesco a Világörökség részévé nyilvánította.