Ugye, milyen pofonegyszerű – csapunk a homlokunkra, amikor megtaláljuk a választ a kérdésre, amely hetek, hónapok, vagy akár évszázadok óta izgatott bennünket. A megoldások ugyanis többnyire pofonegyszerűek. Csak éppen nem jutnak eszünkbe…

Nos, valami effélét éreztem akkor, amikor elolvastam Kevin Leman Születési sor(s)rend című kötetét. Már amikor megláttam a könyvesbolt kirakatában, akkor tudtam, hogy ezt a könyvet nem lehet otthagyni. Annak semmiképpen sem, aki három gyermeket nevel. Meg annak sem, akinek van egy, két testvére. Meg annak sem, akinek vannak barátai, rokonai, ismerősei, akinek van munkahelye, szakmája, foglalkozása.

Egyszóval, érdemes belelapozni.