Több hónappal az úgynevezett kísértetrakéták megfigyelése előtt, amikor még a „repülő csészealj” kifejezés sem terjedt el a köztudatban, az iparbáróként elhíresült Gösta Carlsson megdöbbentő élménye tartotta izgalomban Skandináviát. A svéd férfi 1946. május 16-án este éppen a Helsingborg közeli erdőben sétálgatott, amikor egy bíborszerű fénnyel izzó, korongszerű objektumot pillantott meg a közeli tisztáson. A mintegy 16 méter átmérőjű és 4 méter magas tárgy kupolája felett egy árbocot látott, a hajó hasa alatt pedig egy óriási, hosszúkás uszonyt, amely a korong pereme felé mutatott, s egy parányi létrával, valamint két támasztéklábával együtt a talajon nyugodott.

Carlsson közel egy tucat embermagasságú, sötét színű lényt figyelt meg, akik éppen az űrhajó javításán szorgoskodtak. Mielőtt azonban közelebb érhetett volna, visító hang kíséretében, vörös fénytől övezve váratlanul a magasba emelkedett a szerkezet. Mintegy 4-500 méteres magasságban egy pillanatra lelassult és megingott, ezután a fény egyre élénkebbé vált, majd bíborba fordult, és az űrhajó hihetetlenül felgyorsulva eltűnt az égbolton.

A beszámolón felbuzdulva az UFO-kutatással foglalkozó göteborgi információs központ, a GICOFF további vizsgálódásokat kezdeményezett az ügyben. A leszállóhelyen – amelynek átmérője 30-40 méter lehetett – a kutatók egy nagyobb külső és két kisebb belső körre, valamint egy egyenes vonalra bukkantak. Bár Gösta Carlsson beszámolójának hitelességét ennek ellenére sokan megkérdőjelezik, állítólagos találkozásának helyszíne napjainkban is vonzza az érdeklődőket. A helsingborgi erdő közepén a környékbéliek egy UFO-t ábrázoló emlékművet emeltek az ide látogató idegenek tiszteletére, sőt még leszállásnyomokra emlékeztető köröket is a talajba véstek.

Véres támadások

Évekkel a svéd férfi harmadik típusú találkozása után a spanyolországi San Carlos lakóit tartották rettegésben a közeli erdőben felbukkant idegenek. 1954. december 16-án egy külvárosi parkban három fiatalember tartott hazafelé, amikor megálltak, hogy egyikük, Jesus Paz „könnyíthessen magán” a fák között. Társai azonban kisvártatva rémült segítségkiáltásra lettek figyelmesek. Amikor utánaszaladtak a ligetbe, két kis szőrös lényt pillantottak meg, amint éppen egy korong alakú tárgy felé iramodnak. Luis Nojia felkapott egy követ és a füvön várakozó UFO felé hajította, amely közben félelmetes zümmögéssel a levegőbe emelkedett.

A vérben úszó, eszméletlen Pazt azonnal a városi kórházba szállították, ahol az orvosok megállapították, hogy sokkos állapotba került. Testének egyik felén és gerincoszlopa mentén olyan hosszú, mély sebekből vérzett, amelyek a karmok nyomaira emlékeztettek. Miután Paz magához tért, elmesélte, hogy a bokrok között lépkedett, amikor váratlanul egy alacsony, emberszerű lénybe ütközött. A férfi hirtelen visszafordult, ám a lény észrevette és megtámadta: előbb megkarmolta és széthasította az ingét, majd alaposan tarkón vágta. Noha az eset óta több mint ötven év telt el, a kis híján tragédiával végződő találkozás helyszíne azóta sem túlságosan népszerű kirándulóhely a környéken élők között.

A skóciai Livingston városka rendőrei alig akartak hinni a fülüknek, amikor 1979. november 9-én a környék erdésze, Bob Taylor rémülten és véresen állított be hozzájuk, hogy beszámoljon furcsa találkozásáról. Elmondta, hogy két bizarr külsejű teremtmény megpróbálta egy űrhajóra vonszolni, de ő ellenállt. Arra azonban már nem emlékezett, hogy ez sikerült-e neki.

Taylor akkoriban még a Livingstoni Fejlesztési Társaságnak dolgozott. Azon a nyirkos, hűvös reggelen szelíd, vörös vizslája kíséretében a Dechmont-hegyen sétált, amikor erős vegyszerszagra lett figyelmes. Amint egy tisztás felé közeledett, hogy kiderítse, mi az, kutyája dühösen ugatni kezdett. Amikor az erdész kiért a fák közül, egy földre szállt űrhajót pillantott meg, amelyből hirtelen két idegen lény bukkant elő. Lassan felé közeledtek, majd nadrágjánál fogva megragadták úgy, hogy az a varrások mentén szétrepedt, lába pedig megkarcolódott.

Az ijedt erdész megkísérelt szembeszállni velük, de közben elvesztette eszméletét. Miután magához tért, a földönkívüliek már elhagyták a tisztást. Halványan úgy rémlett neki, hogy amíg ájult állapotban volt, az űrhajó felé húzták. Végül nagy nehézségek árán a furgonjáig küzdötte magát, de amikor hátramenetbe kapcsolt, a kerekek a sárba ragadtak. Otthagyta a járművet, és hazatámolygott három kilométerre található otthonába, hogy értesítse a rendőrséget. A kiérkező járőrök körülzárták a hegyet, s alaposan átvizsgálták az egész erdőt. Megtalálták Taylor gépkocsiját, amelynek a motorja még mindig járt: a halálra rémült férfi elfelejtette levenni a gyújtást. A rendőrök több mély, háromszög alakú lenyomatra és két párhuzamos hernyótalpnyomra bukkantak a tisztás talaján, amelyek alátámasztották a köztiszte-letben álló erdész döbbenetes beszámolóját.

Bénító fénysugár

1982. július 20-án V. Palcsev vadászpilóta ebéd után fiával együtt sétálni indult a dél-oroszországi Boriszoglebszk melletti erdőbe. Szenvedélyes fotós lévén fényképezőgépét is magához vette azzal a céllal, hogy néhány felvételt készítsen tízéves fiáról. Séta közben észrevették, hogy az egyik közeli völgyből egy hatalmas, lapos objektum emelkedik ki, és elkezd közeledni feléjük. Amikor az UFO tőlük mintegy 150 méterre megállt, Palcsev előreküldte fiát, hogy vele együtt örökítse meg a szenzációs eseményt. Ám alighogy az első felvétel elkészült, a csészealjból vakító fénynyaláb vágódott ki, földhöz vágta a gyermeket, leégette a ruháját, mellén, alsótestén és combjain pedig súlyos égési sérüléseket okozott. Az apa fényképezőgépét eldobva, kétségbeesve rohant fiához, miközben az UFO végigpásztázta őket a fénysugarával, majd süvítő hangot hallatva felemelkedett és elsuhant.

A rendőrségi és katonai kísérettel kiérkező mentők a fiút egy titkos Moszkva melletti támaszpontra szállították. Palcsev természetesen azonnal megmutatta a helyszínt a rendőröknek, akik alapos vizsgálat után kimutatták, hogy az ismeretlen objektum alatti, mintegy 200 méter átmérőjű terület erősen radioaktív lett. Ugyanakkor a férfi történetét később kétségbe vonták, repülési engedélyét örökre bevonták, majd a KGB felügyelete alá helyezték. Felvételét – amelyről előrelátóan hallgatott – a történtekkel együtt egy olasz barátja juttatta ki az akkori Szovjetunióból.

Bár az erdei találkozásokat tanulmányozó kutatók szinte kizárólag az érintettek beszámolóira hagyatkozhatnak, e történetekben számos megdöbbentő párhuzam fedezhető fel. Mint az elmúlt évtizedek legérdekesebb esetei is szemléltetik, azok az idegenek, akik a sűrű fák között keresnek menedéket, még erőszakot is alkalmaznak annak érdekében, hogy távol tartsák a kíváncsi erdőjárókat. A véres támadástól vagy az emberrablástól sem riadnak vissza, csak hogy megőrizhessék titkaikat, és bebizonyítsák, már egy békés családi kirándulás vagy gombaszedés közben sem lehetünk biztonságban.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A SZÍNES UFO 2007. JÚLIUSI SZÁMÁBAN