Csak a Facebookon annyi fotót osztunk meg naponta, hogy kinyomtatva 80 Eiffel-torony magasságával érne fel, a képek pedig örökre megmaradnak rólunk - figyelmeztet Egerszegi Anna és Pataki Gábor, a program két előadója a Rádió Orienten.

A projekt egy cikkel kezdődött, ami néhány nap alatt óriási olvasottságot ért el. Az L-Tender Consulting Kft. tanácsadójaként Pataki Gáborék egy blogot is működtetnek, amelynek a feladata a közérdekű tájékoztatás; itt jelent meg 2013 nyarán egy cikk az internetes zaklatásról, adatvédelmi szempontokról, a gyerekek webes jelenlétéről és az őket fenyegető veszélyekről. “Az anyag nagy publicitást kapott, ennek kapcsán kerültünk kapcsolatba a KIM-mel, és elkezdtünk erről beszélgetni, hogy hogyan lehetne ezt eljuttatni úgy a fiatalokhoz, hogy ne papoló felnőtteket lássanak, hanem kicsit idősebb előadókat, de mégis az ő nyelvükön beszélve” – foglalja össze a program történetét a szakértő.

A fő cél tehát nem az elrettentés, hanem a gondolatébresztés. Szeretnénk felhívni a figyelmet az internethasználat veszélyes pontjaira, amiről a fiatalok talán nem is tudnak, hiszen senki nem beszélt még erről nekik közérthetően, az ő nyelvükön” – mutat rá a tanácsadó. A projekt megvalósítói épp ezért maguk is fiatalok. “Nem próbálunk papolni, inkább úgy akarjuk megközelíteni, hogy kortársakként kezeljenek minket, akik már egy kicsit többet tudnak a dolgokról. Sok személyes történetet viszünk, példát, videót, pontosan azért, hogy ezzel is közelítsük azt a szakadékot, ami a diák és a pedagógus felnőttek között kialakul” – magyarázza Egerszegi Anna.

Egy előadás nagyjából másfél órás, és az internet alapvető fogalmaitól Amanda Todd szomorú történetén és a jogi aspektusokon keresztül egészen a HR-es munkaügyi kezelésekig tart. Az előadók figyelemfelkeltésként megdöbbentő adatokkal is bombázzák a fiatalokat: “294 milliárd emailt küldünk ki kollektíve egy nap alatt. Ez a US Postnak, tehát az amerikai postának körülbelül két évébe telne kézbesíteni. Csak a Facebook-ra annyi fényképet töltünk fel egy nap alatt, hogy ha mindet kinyomtatnának és egymásra helyeznénk, akkor 80 Eiffel torony lenne a magassága” – említ néhány hihetetlen példát a szakértő.

A diákok attitűdje meglepően pozitív. Az előadások előtt persze kétkednek, hogy ugyan ki tud nekik újat mondani, de sokan már az első mondat elhangzásakor felfigyelnek: meglepi őket például az is, hogy az órán elővehetik okostelefonjaikat, és már az előadások közben is feltehetnek a projekt honlapján kérdéseket, megőrizve névtelenségüket. 'Ami még számunkra nagy öröm, hogy a pedagógusok is nyitottak a témára. Ez azért fontos, mert ők már másik generáció tagjai, ezért sokszor elzárkóznak, nem tudják, hogy mi zajlik ezeken a fórumokon. Nagyon nehéz úgy segíteni egy diákon, aki mondjuk internetes zaklatás áldozata lett, hogy mi magunk nem tudjuk ezek működését” – emeli ki a felnőttek felelősségét az előadó. Közben persze vigyázni kell ezzel, mert kétoldalú: a közösségi oldalon a diák is látja a pedagógust!

Az előadások eredményei persze nem látványosak, de nem is ez a lényeg. “Nyilván nem fogják azt mondani nekem a végén, hogy jaj Gábor, én soha többet nem fogok ilyet feltenni magamról. Mi csak gondolatokat osztunk meg, és ezek megmaradhatnak a fiatalokban” – elemzi a prevenciós folyamat működését Pataki.

Fontos tudni, hogy az internetet használók 67 százaléka regisztrált valamilyen közösségi oldalon is. Pataki Gábor hangsúlyozza: nincs veszélyes felület, csak legfeljebb bután használjuk őket. 'Van olyan közösségi oldal, ami több veszélyt rejthet magában, ha rosszul használom, van ami kevesebbet. A Facebook világszinten a legelterjedtebb, aki használja rajta van. Vannak kisebb oldalak, amik nem olyan kiépültek, nincs olyan komoly jogi szabályozás mögöttük.” A szakértő szerint általános probléma, hogy az egyes oldalakra való regisztrációkor még a felnőttek sem olvassák el minden esetben a jogi nyilatkozatot; a szakértők szerint mindenképpen tanulságos.

A program országos merítésű és minden típusú közoktatási intézménybe ellátogat. Vidék és főváros között nem érezhető komoly különbség, ellenben mások a hangsúlyok a szakiskolák és a gimnáziumok előadásaiban. “A munkaerő-piaci kilépés sokkal inkább érinti a szakiskolásokat, hiszen ők 15-16 évesen már kint vannak, dolgoznak. A gimnazista előbb elvégzi a gimit, aztán elmegy egyetemre és utána kerül be először a HR-esek mappájába, tehát 8-10 év múlva” – foglalja össze a szakértő.

A program sikere okán a minisztériumban tárgyalnak a folytatásról, de még semmi nem biztos. Felelősségünk odafigyelni tanárként, szülőként vagy csak egyszerű felnőttként is gyermekeinkre. “Nekem azt mondta anyukám 20 évvel ezelőtt, hogy ne állj szóba idegenekkel az utcán, most azt kell mondani, hogy ne állj szóba idegenekkel az interneten!”