A Péter apokalipszise c. apokrif műben, a golgotai keresztre feszítés pillanatában Péternek kettős látása támad.

Látja, a fájdalomtól vergődő testet – miközben lelki szemei előtt megjelenik az IGAZI KRISZTUS. A halhatatlan szellem. Boldogan és nevetve!

…És láttam, hogy nyilvánvalóan megragadták őt!… És azt mondám: Mit látok, Uram? Te vagy az, akit gyötörnek? Vagy az, aki nékem mutatod magad? És valaki másnak a kezét s lábát szögezik a keresztre? Ki az, aki a kereszt fölött áll? Ki az, aki BOLDOGAN NEVET FELÉM?…

És a Megváltó azt mondá: - Akit te boldognak látsz, s aki nevet a kereszt fölött, az az Élő Jézus! És akinek kezébe és lábába szögeket vernek, csupán az ő húsruhája, testi mása. Csak ezt, csak ezt a hasonmást tudják megszégyeníteni. De te nézz rám!…Nézz RÁM!!!…

A János cselekedetei, még fölkavaróbb képet fest a boldog Jézusról. …összegyűjtött bennünket s mondá: Mielőtt a kezükre adnak, énekeljünk együtt egy himnuszt az Atyának…

Formáljunk egy kört, fogjuk meg egymás kezét. Ő maga meg beállt a kör közepére… És mint egy isten Zorbász, kiemelve tanítványait a földhöz ragadt rettegés mulandó világából, önfeledt táncba vitte őket. A Mindenséghez, mely azé, aki táncol! Aki nem táncol, nem tudja, mi történik itt! És most, hogy követtek a táncba: lássátok magatokat bennem, aki dalolok!

Igen, a Mindenség azé, aki táncol. És aki kívül marad a táncon, „nem tudja, mi történik itt”.

Mit jelent ez? Hogy realitása csakis az örömnek van.

Vagyis tisztánlátó az ember csakis az öröm állapotában lehet!

Ezért fontosak ezek az apokrif gondolatok. Ha egyházatya lennék, módosítanám mind a négy evangéliumot. És beletenném, főhelyre, ezt a csodálatos szöveget.

Ott, ahol az eredetiben is van: Jézus halála elé. Ahol figyelmezteti tanítványait és minden eljövendő embert, aki szereti, hogy lássa meg benne – és persze önmagában is! – a halhatatlan boldog lelket!

Ne csak a halált, ne csak a gyötrődő, véres testet, hanem a halhatatlan lelket is, aki a kereszt fölött „boldogan nevet”!

Nincs halál.

Szeretettel

Müller Péter