A csicsóka, amely a napraforgó unokatestvére, Amerikából került a 17. század végén Európába, ahol elterjedt növénnyé lett. Franciaországban például 200 000 hektáron termelik.

Sokoldalú növény.

A gumóját a burgonyához hasonlóan étkezésre használják. Az ovális gumók 79 % vizet, 15 % cukrot, 6 % proteint és nyers rostot tartalmaznak. A gumókban levő cukor vízben oldható, hosszú szénláncú inulin, tartalék szénhidrát, amelynek az a táplálkozási értéke, hogy a vékonybélben még nem szívódik fel. Ez a folyamat csak a vastagbélben zajlik le, ezért a cukorbetegségben szenvedők is fogyaszthatják. Hatására csökken a vérzsír szintje és a bélflóra a hasznosabb populáció felé tolódik el. Sok káliumot és vasat is tartalmaz.

Az emberi fogyasztáson kívül a szárát és a gumóját szarvasmarhák, juhok, sertések takarmányozására használják fel. Igénytelen lévén a szélsőséges, pl. futóhomok talajokon is megél. Szárazságtűrő ugyan, de jó talajon és öntözve sokkal több és nagyobb gumót fejleszt. Szép növény, sárga virágai a kert vagy a vázák díszét képezik.

Hátránya, hogy a régi fajták gumói nehezen tisztíthatóak és vékony héja miatt rosszul tárolható: száraz helyen gyorsan fonnyad, nedves helyen pedig penészedik. Ezért a legjobb a frissen felszedett gumókat feldolgozni. Leves, főzelék, köret, saláta, savanyúság készíthető a gumókból, amelyek a talajban -30 fokot is elviselnek.

Termesztése problémamentes, betegségei alig okoznak kárt benne, ezért a biotermelésben jelentős szerepe lehet a csicsókának.