Hírek

2012. November 05. 22:18, hétfő | Helyi
Forrás: http://rejtelyekszigete.blogger.hu/2012/11/05/milyen-meghalni

Milyen meghalni?

A halál a legtöbb ember számára nyomasztó, félelmetes téma. Azt azonban mindannyian tudjuk, hogy a halál, ugyanúgy mint az adók, elkerülhetetlen dolog. Most a pácienseim regresszióból és progresszióból származó halálélményeit adom k�

Írta: Dr. Bruce Goldberg - Utómunkálatok: Galactus

Majdnem az összes általam vezetett előző életbe vivő regresszióban elkerülhetetlen a halál átélése — és az egyes páciensek beszámolói majdnem mindig ugyanazt tartalmazzák.Valójában a halál önmagában nem megrázó élmény. A születés folyamata az, ami traumatikus. Képzeljük el egy pillanatra, hogy nagyon betegek vagyunk és a kórházi ágyon fekszünk. Ezután képzeljük el amint az asztráltestünk felemelkedik, és hirtelen meghalunk.Órákig, napokig, vagy akár hetekig is eltarthat, amíg tudatára ébredünk annak, hogy valójában meghaltunk. Ez aligha megrázó.

A halál pillanatában teljesen megszűnik minden fájdalom és kellemetlenség.Most képzeljük el magunkat, amint éppen megszületünk. Az újszülött most tett szert a tudatalattira, és most hagyta el az anyaméhet egy világos és steril környezetbe jutva, ami teljesen más, és sokkal kényelmetlenebb annál, amit kilenc hónapig megszokott. Az újszülöttet csapkodják, nyomkodják a lábát, megtörölgetik, számos módon megvizsgálják,és az élete vadidegen fehér ruhás emberektől függ. A születési folyamat valós fájdalmairól nincsenek adataink, de képzeljünk el pl. egy jéghideg fogót a fejünk körül, vagy mondjuk egy koraszülést.Számomra a születés sokkal félelmetesebbnek tűnik a halálnál.A regressziós és progressziós terápia egyik legnagyobb haszna,hogy megszünteti a halálfélelmet. Csodálatos dolog annak felismerése,hogy a halál nem a vég, hanem egy jobb, gazdagabb és értelmesebb élet kezdete. A halál egyszerűen egy régi test kicserélése egy újra.A halál egy pihenési és újraértékelési folyamat kezdetét jelenti. Ez a megújulásnak, és az újjáépítésnek egy formája.Csak egy köztes állapot, nem a végállomás.Lehet, hogy nehéz megmagyarázni és megérteni a halált, de nem félelmetes.Sok problémás páciens kért arra, hogy segítsek nekik megkeresni bajuk eredetét az előző élet halál jelenetében. Amint ezt a halál jelenetet átélték, a tünetek megszűntek. A megrázó halálélmények, mint pl. lezuhanás egy szikláról, a páciens magasságtól való félelmét okozhatja. A lezuhanás újraélése gyakran eredményezi a fóbia megszűnését.

Egyelőre szeretném ha félretennék a mennyországgal, a pokollal ésa purgatóriummal kapcsolatos gondolataikat. Tegyék félre vallásos meggyőződéseiket, és legyen elméjük nyitott arra, amit mondanom kell. Természetesen nem kell elfogadniuk ezeket az információkat.Csupán azt kérem, hogy fontolják meg nyitott elmével.Amikor meghalunk, akkor a szó köznapi értelmében nem vagyunk valóban halottak. Lehet, hogy a földi szinten nem létezünk, de más szinteken funkcionálunk. Azután az asztrális szinten létezünk és végül a fehér fényhez járulunk és a lélek-szinten végezzük. Tehát, amit mi a halálnak gondolunk, az valójában átkerülés a létezés egy másik szintjére.Mielőtt a halál parapszichológiai magyarázatának részleteibe fognék,engedjék meg, hogy néhány orvosi tényt leírjak.

Testünk sejtjei állandóan elhalnak és kicserélődnek. Az alvási állapot egyik feladata,legalábbis orvosi szempontból, hogy a nap folyamán elhalt sejtek millióit újjáteremtse. Az alvás folyamán az elvesztett energiáinkat is visszanyerjük. A tudósok azt mondják, hogy kilenc hónaponként testünk valamennyi sejtje legalább egyszer kicserélődik.Vagyis kilenc hónaponként fizikai értelemben meghalunk. A testünk teljesen más, mint egy évvel ezelőtt volt, és mint ami egy év múlva lesz. Mi természetesen nem érezzük a halált, jól funkcionálunk.A sejtek kicserélődésének folyamata olyan simán zajlik, hogy nem vagyunk tudatában annak, hogy valami különleges történik. A fizikai felfogóképességünk csap be bennünket úgy, hogy azt érezzük,évről évre változatlanok vagyunk.

A HALÁLÉLMÉNY

Mikor meghalunk, legalábbis kezdetben, az történik, amit elvárunk,hogy történjen. Más szóval, a halállal kapcsolatos elvárásaink hatással vannak a valódi halál élményre. A pokol tüzeiben vagy a mennyország fellegeiben való hit sokszor manifesztálódik, legalábbis ideiglenesen.Szerencsére ezek a képzelgések hamar eltűnnek, és a halotthoz csatlakoznak a Mesterek és a Vezetők. Ezek az angyalszerű lények megpróbálnak minket segíteni abban, hogy hozzászokjunk az asztrális szinthez, ők vezetnek rá bennünket fokozatosan arra a felismérésre, hogy meghaltunk, és ideje továbbmennünk. Lehet, hogy először nem is fogadjuk el, hogy halottak vagyunk, mivel nem érzünk semmi különöset. Bár egy nagyon fontos különbség van: most minden kényelmetlenségtől mentesek vagyunk. Az új környezet sokkal kevésbé korlátozott, mint a fizikai sík, amelyet elhagytunk.Az asztrális síkon az elhalt rokonai és barátai között találhatjuk magunkat. Itt a telepátia uralkodik, vagyis a barátaink és rokonaink iránti valódi érzelmeink könnyen ismertté válnak. Az asztrális síkonnincs képmutatás.Amikor esténként elalszunk, akkor testen-kívüli élményt tapasztalhatunk és ez hasonlít a halálélményhez. Ez a látszólagos halál csak tréning a későbbiekre.Amikor azt álmodjuk, hogy zuhanunk, vagy repülünk, akkor az az asztrális projekció maradványa a tudatban.Korábban hivatkoztam a fehér fényre. Ez a fehér fény egy expresszvonat a lélek-síkra — arra a síkra, ahol értékeljük előző életeinket és kiválasztjuk a következőt. A Mesterek és Vezetők, valamint „halott" rokonaink és barátaink azt fogják tanácsolni, hogy járuljunk a fehér fény elé. Ha megteszük, akkor minden jól fog menni. De, mint korábban említettem, ha nem tesszük meg, akkor úgynevezett „nyugtalan lélekké" válunk, és az asztrális szinten maradunk, bizonytalanságban kilétünket és teendőinket illetően. Kísértetként megfigyelhetnek bennünket a földi szinten, vagy észrevétlenek maradunk és egyszerűen csak céltalanul bolyongunk.

Mestereink és Vezetőink újra és újra emlékeztetnek minket, hogy járuljunk a fehér fény elé. De semmi sem kényszeríthet erre bennünket.Képzeljük el ezt az utat. Épp most haltunk meg. A halált megelőző pillanat talán megrázó volt. A mennyországgal vagy a pokollal kapcsolatos várakozások töltenek el minket. Ekkor néhány ismeretlen lény megpróbál minket meggyőzni arról, hogy lépjünk a vakítóan fehér fény elé. Félünk, és ellenállunk. Ne feledjük, a lélek mindig szabad akarattal rendelkezik. Nem nehéz megérteni, hogy habozunk csöbörből vödörbe kerülni, ám a lélek-szintre jutáshoz elengedhetetlen,hogy a fehér fény elé járuljunk. Előttünk áll a feladat. Mi a valós? Mia képzeletbeli? Mi a jó? Mi a gonosz? Kik a jóbarátok? Kik és mik a rosszak? Ezekre a kérdésekre kell választ adni, mielőtt a lélek elhatározza,hogy a fehér fény elé lép.

A lélek meghozza ítéletét, hogy kinek, vagy minek hisz. Ezt a léleknek egyedül kell eldöntenie. Ebben az elhatározásban segíthet a tudat állapota a halálkor, a karmikus ciklus, az asztrális síkon lévő környezet, és más tényezők. Eltarthat órákig, vagy akár egy évszázadig is mire a lélek választ ad. Egy tapasztaltabb léleknek, aki most fejezett be egy karmikusan pozitív életet, kevesebb időre van szüksége,és nagyobb valószínűséggel hoz helyes döntést.Érdekes módon a személy vallása és a halál élménye között nagyon csekély összefüggés van.Más szóval, nem érdekes, hogy a páciens a gnosztikus, ateista, keresztény, zsidó, hindu vagy egyéb hitű:az elmondott tapasztalatok hasonlóak.Pácienseim sokféle típusú reakciót írnak le, amikor az előző életbe vivő regresszióban átélik a halált. Pácienseim halál élményei közül a leggyakoribbakat adom itt közre.

ÁTKELÉS

Először, majdnem minden alkalommal egy lebegő érzést írnak le. A fizikai kényelmetlenségek, amelyeket a páciens a halál pillanatában érzett,teljesen megszűnnek.Ebben a pillanatban nincs semmi fájdalom,és semmilyen más érzés. A páciens egyszerűen lebeg. Nagyon gyakori a belső béke és nyugalom érzése, amely a félelem teljes hiányával párosul. A lent lévő testet úgy szemlélik, mint ami többé már nem része a páciensnek. Valójában pontosan ez a helyzet. Engedjék meg, hogy megismételjem, az előző élet halál élményének átélésekor a páciens halálának veszélye nem áll fenn, még mély transzszint esetén sem.A páciensek azonnal észlelik, hogy van testük, de ez egy teljesen más típusú test, egészen más fizikai törvényeknek alávetve. Ez az asztráltest olyan képességek birtokában van, amivel sok olyan dolgot megtehet, amit a fizikai test nem. Például ezaz asztráltest keresztülmehet a falon és ajtón, másodpercek alatt ezer mérföldeket tehet meg.Ezen a szinten nem észleljük az időt, az asztráltest birtokábanvan az előző életek teljes ismereteinek és még a vele kapcsolatba kerülő emberek gondolataiban is tud olvasni.

AZ EZÜSTFONÁL

Egy állandó megfigyelés, amelyről beszámoltak nekem, az „ezüstfonál" jelenléte. Elméletileg, amikor valaki nem halál élménnyel kapcsolatban tapasztal asztrális projekciót, akkor egy ezüstfonál csatlakozikaz asztráltest fejének hátsó részéhez és a földön lévő fizikai test gyomorszája tájékához. Amíg az ezüstfonál ép, addig a test eleven.A halálkor az ezüstfonál elszakad.

HANGOK A HALÁLBAN

A másik megfigyelés a hallással kapcsolatos. A halált követően az emberek mindenféle hangokat hallanak. Sokan beszámoltak zümmögő hangokról, melyek úgy tűnik, a fejen belül keletkeznek; hangos csengő hangokról, kattanásokról, morajlásokról, füttyről és más zenei hangokról. Az egyik teória szerint az egyes szinteket sajátos fény- és hangkombinációk jellemzik, és ezek váltakoznak, amikor felszállunk vagy alászállunk a különböző szintekre. Az egyén rezgésszintje szintén változik. Gyakran látnak ilyenkor ragyogó színeket is. Ezek sűrűn változnak és látszólag nagy sebességgel mozognak.

AZ ALAGÚT

Véleményem szerint a halálélmények közül a legmegragadóbb és legfontosabb azáthaladás egy hosszú sötét alagúton. Sok páciens a „vákuum" kifejezést használja. Úgy érzik, mintha ebbe az alagútba behúznák őket, s ezen a sötét építményen keresztül viszik őket a túloldalra,vagyis az asztrális síkra. Ez az idő dilatációhoz vagy a „feketelyuk"-hoz hasonlítható.Amikor a pácienseimen regressziót vagy progressziót hajtok végre,gyakran azt javaslom, hogy képzeljék magukat el, amint egy olyan alagútba lépnek be, aminek a végén fehér fény világít.

Azt szuggerálom,hogy elágazás van az alagút végén. Ha a páciens a jobboldali utat választja, akkor az előző élethez jut. Ha a baloldalit választja,akkor a végállomás a jövendő élet lesz. Ez a módszer nagyon sikeres,ezt használjuk leggyakrabban a páciens előző vagy jövendő életbe vezetéséhez. Hipnotikus állapotban vagy halálkor ez az átvezető út a következő szintre.

MÁSOK JELENLÉTE

Miután a páciens stabilizálta magát az alagútból való kijutás után és hozzászokott a lebegés érzéséhez, mások jelenlétét veszi észre. A„mások"-kal a Mesterekre és a Vezetőkre utalok, akik felajánlják segítségüket és tanácsaikat. A páciensek még a „halott" barátaikról és rokonaikról is beszélnek, akik segíteni próbálnak nekik. Ez idő alattminden kommunikáció telepátia útján zajlik.Általában gyakori a melegség,biztonság és belső béke érzése. A páciens úgy érzi, hogy szeretik;minden halálfélelem elmúlik.

FEHÉR FÉNY

A fehér fény a halálélmények tetőpontja.A páciensnek bemutatják a fehér fényt, ami ez alkalommal a tiszta fehér fény majdnem vakító és mégis békés aurájaként jelenik meg. Ez a fény nagyon hasonlít ahhoz a képhez, aminek elképzelését a földi síkon különböző gyógyítási módszerekben használjuk fel. Ha elképzeljük, hogy beteg testrészünket körülveszi ez a fehér fény, akkor elősegíthetjük saját gyógyulásunkat.Az asztrális síkon a páciens annak veheti a legtöbb hasznát,ha a fehér fény elé járul, ahonnét a léleksíkra kerül, hogy értékelje előző életét, és kiválassza a jövendőt. De, mint korábban említettem,nem mindenki választja azt, hogy azonnal a fehér fény elé járul, és néhányan sok évig, vagy akár századokig is az alsóbb asztrális síkon vándorolnak, mielőtt végül megteszik ezt a lépést.

EGYÉNI KÜLÖNBSÉGEK

A halál élmények nem mindig követik az előbb leírt sorrendet. Időkésleltetések lehetnek az egyes lépések között. Néhányan gyorsan és könnyen elfogadják a halált. Másoknak több idő és irányítás kell, míg elfogadják a halál gondolatát, nem is szólva arról, hogy a fehér fény elé járuljanak.Emlékezzünk,a halál állapotával kapcsolatos elvárások is hatással lesznek a valódi tapasztalatokra.Ha azt várjuk, hogy glóriás angyalok vegyenek körül, fehér ruhákban, hárfán játszva, akkor a Mesterek és Vezetők mindent meg fognak tenni, hogy ezt a helyszínt teremtsék meg, mert tudják, hogy a páciens számára ez a legkellemesebb. Ezek a magasabb rendű lények csak amikor már kényelmesen érezzük magunkat,akkor informálnak arról, hogy hol vagyunk, kik vagyunk, és mi a feladatunk.A halál nem olyan élmény, amelytől félnünk kell.Talán nem olyan dolog, amit keresni kell, de nem is félelmetes.Az előző életbe vivő regressziók halálról szóló beszámolói néhányuk számára talán nem elegendő bizonyíték. Számos klinikai halál állapotában levő páciens beszámolója is rendelkezésre áll, akik végül is életben maradtak. Amikor élményeikről kérdezték őket, akkor az itt leírtakhoz megdöbbentően hasonló megfigyelésekről számoltak be. Pedig ezek a halálküszöb-élményt megtapasztaló emberek rendszerint sohasem hallottak az előző életbe vivő regresszióról.

Ha a különböző vallású emberek, akiken regressziót hajtottam végre,és a klinikai halál állapotából visszatért emberek valamennyien ugyanazt a tapasztalatot írják le, akkor a beszámolók közötti egybeeséstöbb, mint véletlen.Azonban végső soron Önöknek kell véleményt alkotniuk. A halál olyan élmény, amellyel sokszor szembe fogunk nézni. Az már az Önök dolga, hogy úgy értelmezzék ezt a fogalmat,hogy beleilleszkedjen saját személyes meggyőződésük rendszerébe.Feladatom, hogy az élménnyel kapcsolatos tévhiteket megszüntessem úgy, hogy amikor eljön a halál ideje, akkor a lehető legnagyobb békét és nyugalmat tapasztalják. Ha ezen írásom elolvasása után halálfélelmüknek akár csak egyik aspektusa is elmúlik,akkor erőfeszítésem nem volt hiábavaló.