Drámaian megugrott tavaly a Magyarországra érkező menekültek száma: közel tizenkilenc ezren adtak be menekültügyi kérelmet, ötször annyian, mint a korábbi hat évben összesen. Bár csak tranzitországnak számítunk az emigránsok számára, tömeges érkezésük feszültséget okoz a befogadó településeken is - mutatott rá a Rádió Orientnek nyilatkozva Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) elnöke. A szervezet nemrég Gödöllőn tartott konferenciát a témában.

Gémesi elmondta, hogy a köznyelvben csak menekültként emlegetett vendégekre több különféle hivatalos elnevezés érvényes, és jogi státuszuk is különbözik. Menekült státuszba az sorolható, aki faji, vallási, nemzetiségi vagy politikai alapon üldözött hazájában, vagy az üldözéstől megalapozottan fél. Oltalmazott státuszban vannak azok, akik ugyan az előbbi feltételeknek nem felelnek meg, de fennáll a lehetősége, hogy súlyos sérelmeket szenvedhet el az illető, ha visszatérne hazájába. Vannak még, akik menedékes státuszba tartoznak, ők olyan, a hazájukat tömegesen elhagyó csoportok, akik ideiglenes védelemben részesülnek az EU tanácsa, vagy nemzeti kormányok döntése alapján. Mindezek mellett más jellegű a migráció, ami pedig egy szimpla vándorlás/elvándorlás, mely hazánkon belül is tapasztalható, nem csak külföld irányába - sorolta a kategóriákat Gémesi György.

Bár Magyarország főként transzferországként funkcionál manapság, és az üldözöttek többnyire csak átmenetileg tartózkodnak nálunk, a helyzet bármikor változtat – egy-egy természeti vagy humanitárius katasztrófa, polgárháború valamelyik környező országban bármikor megindíthat egy inváziót, amit felkészülten kell, hogy fogadjunk. Mivel az ukrán helyzet stabilizálódni látszik, Gémesi bízik benne, hogy onnan nem számíthatunk nagyobb menekült csoportra. Az utóbbi időszakban inkább Afganisztánból és Szíriából érkeztek sokan a polgárháború vagy a tálibok kegyetlenkedései miatt, de Koszovóból is egyre többen tartanak az EU-s államok felé a jobb életkörülmények reményében – sokszor illegális határátlépést illetve tartózkodást is megkockáztatva.

A legálisan érkező és a leleplezett menekülteknek is szállást kell biztosítani, amennyiben ezt igénylik, növekvő létszámuk miatt pedig egyre nagyobb teher hárul a befogadó önkormányzatokra és településekre is. Gémesi két konkrét példát említett: a kisebb Vámosszabadiét, ahol 40-50-fős menekült létszámról beszélhetünk, valamint Nyírbátorét, ahol már komolyabb, 100-200 fős állomás működik. Míg utóbbiban a falu lakossága viszonylag jól fogadta a menekülteket, Nyírbátorban már jellemzőbb volt a félelem – főként a bűnözéstől tartanak bizonyos ott élő csoportok (egyelőre alaptalanul akik nehezen tolerálják az idegenek jelenlétét, és többen a helyi menekültállomás megszüntetését is kérvényezték már. A két település helyzetét polgármestereik ismertették a gödöllői konferencián – tette hozzá a Rádió Orient vendége.

Hogy számokkal is szemléltesse a változó állapotokat, a MÖSZ elnöke elmondta, 2013-ban 18900 menekültügyi kérelmet adtak be, ami 5-6-szorosa az elmúlt hat év összes kérelmének. Ez a hirtelen emelkedés még úgy is komoly nyomást jelent, hogy sokan már tovább is állnak, mire elbírálják kérelmüket – például Svédországba, ahol jelenleg a legmagasabb az egy főre jutó menekültek száma.

A feladatok ellátására és a felkészülésre az Európai Unió a források 75 százalékát biztosítja, a további 25 százalékot a befogadó államnak kell előteremtenie, ahogy az önkormányzatoknak is saját források után kell nézniük, hogy el tudják látni saját feladataikat. Fontos az állam és az önkormányzatok együttműködése, ami Gémesi szerint jelenleg zavartalan. A legnagyobb kihívást a tervezés jelenti, hiszen évente jelentősen változik a menekültek száma, de emellett nem elhanyagolhatóak a nyelvi nehézségek sem, valamint olyan részletkérdések is felmerülnek, mint például az orvosi ellátás, az előzmények ismeretének hiányában.

Összegzésül Gémesi György elmondta, transzferországként viszonylag szerencsés helyzetünk ellenére fel kell rá készülnünk, hogy a jövőben célországgá is válhatunk, és olyan naprakész szakemberekre van szükség, akik amellett, hogy empatikusak a menekültekkel, egyben védik az ország belső egyensúlyát is.