Európa mindeddig nem jutott érdemi eredményre a menekültkérdésben, Magyarország pedig elzárta előlük az útvonalat.

Jugoszlávia utódállamai küzdenek most a problémával, és úgy tűnik, nem bírják. Humanitárius katasztrófa fenyeget, a kontinensnek végre az igazi megoldást kéne keresnie.

Mindig csak a remény

Többször felcsillant valamiféle átmeneti megoldás reménye: szó volt arról, hogy szigorú elbírálás következik, és aki nem jogosult a menedékjogra, azt visszaküldik, mégpedig összehangoltan a Frontex nevű közös szervezet segítségével. Ehhez együttműködést teremtenek a kibocsátó, és így visszafogadóvá váló országokkal, de a legfontosabb Törökország, aki a hazatérni nem tudó szíreket, és esetleg másokat is visszafogadna.

Ezért maga Angela Merkel ment Isztambulba, szinte bármit kész volt felajánlani, de a törökök mintha emelnék a tétet: míg Erdogan országa hatalmasra nőtt szerepét élvezte, a miniszterelnök közölte Merkellel, hogy Törökország nem egy menekülttábor, oda nem lehet csakúgy bárkit visszaküldeni.

Így aztán nem tudjuk, fog-e működni a menekültstátuszra nem jogosultak kitoloncolása, lesz-e hová visszaküldeni őket, működik-e majd a végrehajtás?

Nem apad el

Na de ez csak a dolog egyik fele, a nagyobbik baj az, hogy a menekültek áradata folyamatos, miközben egyre rosszabb az időjárás.

Törökországból egyelőre ugyanúgy eljönnek a menekültek, aztán a görögök kínlódnak a kérdéssel, és onnan mennek Macedóniába, majd Szerbiába.

Szeptember közepéig jöttek Magyarországra majd Ausztrián át Németországba, majd amikor lezártuk a szerb határt, Horvátország felé mentek tovább, de onnan aztán visszatértek hozzánk, mint a bumeráng, és minden ment tovább.

Egy hónap elteltével most lezártuk a horvát határt is, a dolog egy logikus úton működhetne tovább: ha Szlovénián keresztül mennének tovább Ausztriába.

Igen ám, de Szlovénia az összes ország közül a legnagyobb ellenállást mutatja, nem sok embert enged át, és Ausztria is kísérleteket tesz a létszám korlátozására.

Igen ám, de ezzel nem oldódik meg semmi, mert feltorlódnak Horvátországban, mögötte pedig Szerbiában.

Horvát dilemmák

Ez a két ország, a volt Jugoszlávia két legnagyobb állama, eddig nem akart semmiféle embertelen megoldást alkalmazni (talán részben a borzalmas, egymással vívott háborúban elkövetett bűnök miatt), nem zárták le igazán határaikat, nem tolták vissza egymáshoz az embereket.

Kétségbeesetten kerestek nekik útvonalat, ahol elvezethetik az áradatot, és eddig végül mindig a magyar határ volt a leeresztő szelep.

Ez most megszűnt.

Ha Szlovénia nem enged át mindenkit, akkor a láncolat, az ex-jugoszláv út eldugul, és könnyen tragédiába torkollhat az egész.

Ekkor átmenetileg Horvátország a végállomás, amiből két dolog következhet:

A horvátok továbbküldik őket Boszniába, de ennek semmi értelme, mert Boszniát a túlsó oldalon is Horvátország határolja, tehát adnak maguknak egy pofont. Marad a szerb határ lezárása, a mi eszközeinkkel, egy nagy kerítéssel.

Ex-jugoszláv zűrzavar

Ekkor Szerbiánál a labda.

Ő küldheti őket Bosznia felé, így hátba támadva a horvátokat, akiknek a végtelen hosszú határ bosnyák határral kellene megküzdeni.

Ezt a forgatókönyvet nem is merjük továbbgondolni, mert egy szerb-horvát-bosnyák konfliktus sejlik fel, amiből az előző csak 20 éve ért véget.

Egy másik lehetőség, hogy Románia felé küldenék a menekülteket, de ennek megint semmi értelme, mert onnan újra hozzánk érkeznének, mi pedig ha felhúztuk a szerb és horvát határkerítést, felhúzzuk a románt is gond nélkül.

Így végül egy megoldás marad Szerbiának is: a macedón határt zárja le.

Ekkor az új kérdés: Macedónia is megpróbálkozik Bulgária vagy Koszovó, netán Albánia felé küldeni őket, vagy lezárja a görög határt.

És akkor szamár a végállomás: a görögök a Törökországhoz közel lévő szigeteken hiába húznak kerítést. Ott már a törökökön múlik, hogy nagy tengeri erővel lezárják-e partjaikat, és ellátják-e megfelelően a menekülteket az európai pénzekből.