Csak azokat a gombákat ajánlatos összegyűjteni, amelyeket biztosan ismerünk és tudjuk róluk, hogy emberi fogyasztásra alkalmasak.

Leggyakrabban gyűjtik a kirándulók a csiperke-, róka-, a rizike-, a szegfű-, az őzláb-, a galamb- és a laskagombákat.

Rókagomba:

Nagy őzlábgomba:

Igen kiváló ízűek a vargánya- (tinóru) gombák. A pöfeteggombák nagyméretűek, de csak fiatal korukban alkalmasak konyhai feldolgozásra.

Ritkábban fordulnak elő, de igen értékesek a kucsmagombák és a szarvasgombák.

Kucsmagomba:

Szarvasgomba:

Ezeket a gombagyűjtésben járatos emberek jól ismerik, mégis a következő, két óvintézkedés betartását javaslom kezdőknek és haladóknak egyaránt:

-Csak olyan gombát gyűjtsenek, amelyet biztosan azonosítani tudnak. Ismeretlen vagy bizonytalanul felismert gombát ne szedjenek össze.

-A begyűjtött gombát mutassák be a vizsgázott gombaszakértőknek.

A legveszélyesebb mérges gomba a gyilkos galóca, amely sok tekintetben hasonló az igen gyakori és jóízű csiperkegombához. A gyilkos galóca egyetlen példányának elfogyasztása már halálos mérgezést okozhat és a méreganyag főzéssel, sütéssel szárítással, leforrázással sem semmisül meg. A mérgezés tünetei (hányás, hasmenés, görcsös fájdalmak) későn, a gomba elfogyasztása után 10–12 órával jelentkeznek. A beteget azonnal kórházba kell szállítani!

Gyilkos galóca:

Gyakori mérges gombák: susulykafélék, légyölő galóca, papsapka gomba, nagy döggomba, a világító tölcsérgomba és a csípős galambgombák.

Légyölő galóca: