Nincs hová kitoloncolni a tiltott ­határátlépés miatt a bíróság által kiutasított személyeket, mert Szerbia nem veszi át őket, a származási országukba pedig az ottani helyzet miatt senkit nem lehet visszavinni.

Több százan várnak bizonytalan sorsukra Magyarországon.

Szeptember 15-től, a műszaki határzár működésbe lépésétől kezdve Szerbia egyetlen személyt sem vett vissza a két ország között érvényben lévő visszafogadási egyezmény szerint.

A magyar hatóságok eddig sosem válaszoltak érdemben arra a kérdésre, mi lesz azokkal, akiket elfognak és a bíróság kiutasítja őket a műszaki határzár tiltott átlépése miatt. Írásban feltett kérdéseinkre most sem válaszolt a Szegedi Törvényszék sajtóosztálya.

A helyzetet jól ismerő Kovács Tímea, a Magyar Helsinki Bizottság megbízott ügyvédje, aki 2007 óta foglalkozik menekültügyekkel, a Népszabadságnak elmondta: a pontos számot nem ismeri, de

több száz, Magyarországról kiutasított menekült tartózkodik az országban, mert nem tudják rajtuk végrehajtani az ítéletet.

A bíróság ugyanis kitoloncolással rendeli végrehajtani a kiutasítást, amihez az kell, hogy a magyar hatóságok kiadják, a visszavevő ország hatóságai pedig hivatalosan átvegyék az illetőket. ­Mielőtt a műszaki határzár átlépését bűncselekménnyé nyilvánították, idegenrendészeti eljárás kere­tében Szerbia még visszavett migránsokat.

Szeptember 15. óta jellemzően a következő történik: a menekülők – ahogy telik az idő, egyre kevesebben – átjönnek a szerb–magyar határon, vagy maguk rongálják meg ehhez a kerítést, vagy a mások által kibontott lyukat használják. Hogy mi motiválja őket, hogy a határzáron keresztül jöjjenek, és ne a nagy tömeggel Horvátország, Szlovénia felé menjenek, azt dr. Kovács Tímea sem tudja. Feltételezése szerint az embercsempészek adnak ilyen tanácsot nekik.

A határsértőket elfogják, őrizetbe veszik, és 24–48 óra alatt bíróság elé állítják őket. Az egyedülálló férfiakat és a családfőket a rendőrségi fogdában helyezik el, a családtagok a határrendészeti kirendeltségen várnak, és a bíróságon találkoznak újra.

Útban a csapda felé
Szabó Bernadett / Reuters

Tolmácsot és kirendelt védőt kötelező biztosítani. A rendőrségen a nyomozati kihallgatás során közlik az illetővel a gyanúsítást, és kikérdezik. A tolmácsnak mind a rendőrségi kihallgatáson, mind a bírósági tárgyaláson jelen kell lennie.

Kirendelt védőt is biztosítani kell a vádlottaknak. A Szegedi Ügyvédi Kamara arra kérte a tagjait: aki vállalna kirendelt védői feladatokat, jelentkezzék. Ennek alapján állítottak össze egy listát. A rajta szereplő ügyvédek vállalták, hogy éjjel-nappal készenlétben állnak, a rendőrség értesítésére részt vesznek az eljárásban. Kertész József, a Sze­gedi Ügyvédi Kamara elnöke kérdésünkre azt mondta: tapasztalatai szerint a kirendelt kollégák lelkiismeretesen végzik feladatukat. Mivel az ügyvédek többsége korábban nem találkozott ilyen ügyekkel, a Magyar Helsinki Bizottság a legfontosabb tudnivalókat egy védőbeszédmintában foglalta össze, és azt a kamara honlapján nyilvánossá tette.

A Szegedi Járásbíróságon mind­össze két hétre halasztottak el más ügyeket – szeptember 15. és 31. között. A bíróság érzékelhetően sokkal több munkára, több határzársértőre számított. Más bíróságokról is rendeltek ide bírákat, a migránsügyeket tárgyaló termeket fizikailag is elkülönítették. Különösen megerősítették az informatikai felszerelést – például feltételezték, hogy a tranzitzónákban tömegesen lesznek majd menekültek, és a tárgyalótermeket távtolmácsolásra alkalmas berendezésekkel szerelték fel.

Kovács Tímea szerint

téves az a médiában közkeletűnek számító információ, hogy a menekültek eldobálják irataikat, nem lehet azonosítani őket.

A menekültek többségénél igenis találnak útlevelet, jogosítványt, iskolai végzettséget iga­zoló iratokat. Amikor tudatosul bennük a büntetőeljárás, ujjlenyomatot vesznek tőlük, ami alapján a későbbiekben azonosíthatók lesznek, nem érdekük, hogy másnak adják ki magukat, mint akik. Az sem igaz, hogy nem akarnak hazamenni, mert „a német és skandináv élet kell nekik”. A többség igenis haza akar menni – de csak akkor, ha már biztonságban lesz az otthona, az élete.

Különösen a szírek azonosíthatók be könnyen. Az idegenrendészeti hatóságoknak megvan ehhez a módszerük. Mennyire ismeri azt a várost, nevezetes épületeit, útjait, iskoláit, amelyről azt mondja: onnan érkezett. A származás elég jól tisztázható. A nevek körül van probléma – az is inkább elírásból, az idegen hangzású nevek magyar kiejtésének bizonytalanságából fakad.

Futószalagon születnek az elmarasztaló ítéletek
Reviczky Zsolt

A bíróság eddig minden esetben bűnösnek találta és kiutasította a vádlottakat. Ezért hiába dolgoznak bármilyen lelkiismeretesen a kirendelt védők, akiket rendszerint megérint a vádlottak sorsának megismerése. Mindössze néhány fellebbezés volt, de a másodfok ott is helybenhagyta a kiutasítást.

Az ítélet után az érintettek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal idegenrendészeti osztályára kerülnek. A kiutasítást fel kell függeszteni, amíg Szerbia minden egyes személy esetében nem válaszol. A napokban kezdtek érkezni a tömeges elutasító válaszok. A következő lépés, hogy a BÁH megvizsgálja a származási országot. Afganisztán, Irak, Szíria esetében szinte biztos, hogy

a származási országba sem lehet visszatoloncolni az elítélteket.

Ezért a családoknak kötelező tartózkodási helyet jelölnek ki, az egyedülálló férfiak pedig Nagyfán, Vácon és más helyeken idegenrendészeti őrzött szállásokra kerülnek. A legnagyobb gondjuk, hogy ezek az intézmények nincsenek felkészülve arra, hogy biztosítsák a családtagokkal való kapcsolattartást. A legtöbb családnak élnek már rokonai valamelyik uniós országban, vagy elszakadtak a szűkebb-tágabb családjuktól, és szeretnének velük kapcsolatot tartani. Az internet és a mobiltelefon használata megkönnyíti ezt és nyugtatja őket.

Kérdésemre, hogy megismétlődhet-e a nagyfai zendülés, Kovács Tímea azt mondta: ezeknek az embereknek a legnagyobb problémájuk a bizonytalanság. Megértették, hogy kiutasították őket Magyarországról – de nem értik, hogy akkor miért nem hagyhatják el az országot. A szabadságuk korlátozását nem az akadozó végrehajtási eljárásnak, hanem büntetésnek fogják fel. Tény és való: senki sem tudja megmondani nekik, meddig kell a kötelező tartózkodási helyen maradniuk, és hová mehetnek onnan tovább.

Ha nem történik semmi, sem Szerbia nem fogadja be őket, sem a származási országukba nem tudnak visszatérni, akkor befogadottként Magyarországon maradnak – kijelölt kötelező tartózkodási helyen, de nyitott táborban.