Néhány hónapja Európában London belvárosában volt a legmagasabb a levegő nitrogén-dioxid szennyezettsége. Nagy-Britannia legsúlyosabb, 1952 decemberében történt légszennyezése „a nagy szmog” néven vonult be a történelembe. Akkoriban már hetek óta szokatlanul hideg és szélcsendes volt az idő Londonban. December 5-én egy nagy kiterjedésű anticiklon ért a brit főváros térségébe.

Mivel akkoriban még a legtöbb házban szénnel, mégpedig rossz minőségű, magas kéntartalmú szénnel fűtöttek, a kéményekből áradó szennyező részecskékkel teli füst a hideg levegővel az anticiklon viszonyai közt keveredve, sűrű, áthatolhatatlan szmogréteget terített a város fölé, amelyet csak öt nap után söpört ki a feltámadó szél.

A vastag szmogréteg miatt gyakorlatilag megbénult a közlekedés, mert az utcákon semmit sem lehetett látni. A metrók kivételével leállt a tömegközlekedés, de megbénult a mentők munkája is. Mivel a szmog az épületekbe is beszivárgott, a koncerteket sem tartották meg, törölték a mozielőadásokat és a fedett pályás sportrendezvényeket.

A britek persze hozzá voltak szokva a ködhöz, és a szmoghoz is, amelyet sárgás-barna füstje miatt borsólevesnek hívták. Mivel a jelenség nem volt szokatlan, nem is okozott riadalmat, a károkat pedig csak akkor mérhették fel, amikor a szél elfújta a többnapos szmogot. Néhány hónap múlva derült ki a kormányhoz eljuttatott orvosi beszámolókból, hogy a szmog napjait követően legalább négyezer ember halt meg hirtelen. Más, későbbi kutatások ezt a számot 10-12 ezerre tették, s további százezer ember betegedett meg különböző légzőszervi betegségekben.

A nagy szmog öt napja alatt legalább ezer tonna füst, kétezer tonna széndioxid és 370 tonna kéndioxid került a levegőbe. A széntüzelésű, nagy, londoni hőerőművek műszaki állapota csak tovább rontott a helyzeten.

A nagy szmog után a kormány számos intézkedést hozott. Korlátozták a szennyező fűtőanyagok ipari használatát, és gyakorlatilag betiltották a háztartásokban a szénfűtést, ami jelentősen és viszonylag gyorsan csökkentette a városi légszennyezést. A kormány anyagi támogatással ösztönözte, hogy a családi házakban térjenek át a gázfűtésre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ma már tiszta a levegő Londonban.

Mostanában azonban más okoz problémát: a nitrogén-dioxid. Ez a környezetvédők szerint a jó törekvések szándékolatlan következménye. A klímaváltozás elleni küzdelem jegyében ugyanis a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében az egész Európai Unióban elkezdték a hagyományos üzemanyaggal szemben a dízellel működő autókat preferálni. A dízellel működő járművek azonban nitrogén-dioxidot és számos más, parányi szennyező részecskét bocsátanak ki.

Néhány hónapja London belvárosában a levegő nitrogén-dioxid szennyezettsége Európában a legmagasabb volt. Csakhogy a szmoggal ellentétben a nitrogén-dioxid szabad szemmel láthatatlan, ezért a politikusok nem érzik a sürgető kényszert, hogy cselekedjenek. Persze ez nem csak London problémája – Párizs, Róma, Athén és Brüsszel is hasonló cipőben jár. Így amit London megnyert a tömegközlekedés fejlesztésével, a bérelhető biciklik és a dugódíj bevezetésével, azt elveszti a dízelautók szennyezőanyag kibocsátásával, és egyelőre nem látni, merre van a kiút ebből a dilemmából.