Hivatalosan januártól indul egységes vezetéssel és közös gazdálkodással Bicskén az Egyesített Családsegítő és -gondozási Központ Szabó Ágnes vezetésével. Az igazgatónő alig túl a negyvenen huszonegy éve dolgozik e területen, s bicskei lévén a lakosság többségét is ismeri, s a feladatokat is, amelyek rá várnak ezután. Nem újdonság egyik sem, csak egyszerre kell átlátnia azokat. Az Ady Endre utcai épületet felújítják, s a helyszín is a közös központba kerül.

- A képviselő-testület határozott a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, a gondozási központ, a bölcsőde és a védőnői szolgálat összevonásáról - erősíti meg Sulyokné Guba Judit városi képviselő, a humán bizottság elnöke. - Az anyagi megfontolások nagy súllyal estek latba döntésünkkor, de messze nem azok elsősorban! Az áttekinthetőség és az átjárhatóság szakmailag fontosabb, mint hogy a költségekkel miként tudunk takarékoskodni - mondja.

- A magzati kortól az idős korúak ellátásáig egyszerre tekintjük át tennivalóinkat, s soroljuk be intézkedéseinket - fűzi hozzá Szabó Ágnes. A családsegítő szolgálatnál eltöltött évek alatt nemigen maradt fehér folt neki, jól ismeri, mely bajok, csapások sújthatják a családokat, miként azt is, hogy hol kell segíteni akkor is, ha szemérmességből, szégyenből nem fordulnak hivatalos segítségért az önkormányzathoz, sem intézményeihez az érintettek.

Évek óta lelkesen szervezte munkatársaival a fogyatékkal élők karácsonyát, vagy farsangját, amelyeken olyan családok is megjelentek, akik anyagiakban nem szenvednek hiányt, szeretetben sem szűkölködnek, de más sérültekkel való találkozáskor csökkent a fájdalmuk: lám, más is visz nagy lelki terhet!
Az irányítása alá tartozó intézmények élén továbbra is szakmai egységvezetők állnak, a védőnői szolgálat pedig kollegiális vezető irányításával dolgozik. Velük kicsit lazább az együttműködés, bár ez sem új. A védőnők valóban a palotától a viskóig bejáratosak, ha valakik, hát ők tudják, hová született az a gyermek, s milyen a családjuk. Felbomlóban vannak a tradicionális családi és közösségi létformák, s intézményekben kell megoldani olyasmiket, amiket korábban a mára nemlétező szapora nagycsaládok, rokoni és faluközösségek láttak el.