Mint írták, az igazgatóság a Budapesti Történeti Múzeum által átadott középkori kőemlékekből mutat be állandó kiállítást, amely minden nap délelőtt tíztől este hét óráig látogatható. A Budavári Labirintust július 29-én a rendőrség közreműködésével vette birtokba az állam nevében eljárva a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség. A hatóság emberei és a rendőrök felszólították a barlangban tartózkodó turistákat a helyszín elhagyására, azóta a labirintus zárva tartott, látogatókat nem fogadott.

A Vidékfejlesztési Minisztériumhoz (VM) tartozó felügyelőség igazgatója, Dolla Eszter a helyszínen tartott sajtótájékoztatón azt mondta: a fokozottan védett barlangrendszer a magyar állam tulajdona, annak használatáért a Budavári Labirintus Kft. bérleti díjat nem fizetett, barlanghasznosítási engedélyük nincsen, a fokozottan védett természeti értékekben kárt tettek, "természeti értékekhez méltatlan kiállítást üzemeltettek". A felügyelőség megtiltotta a további károkozást, továbbá természetkárosítás alapos gyanúja miatt büntető feljelentést tett a rendőrségen.

További képekért kattints a képre!

Salasovics Andrea, a Budavári Labirintus Kft. ügyvezető igazgatója a helyszínen újságíróknak nyilatkozva "rendkívül brutális" és "teljes mértékben jogellenes" lépésnek nevezte a felügyelőség intézkedését. Azt elismerte, hogy nem fizettek bérleti díjat, ugyanakkor hozzátette: amikor annak idején a polgári védelemtől megkapták hasznosítás céljára az ingatlant, olyan szerződést kötöttek, amelynek értelmében nekik kellett karbantartani, látogathatóvá tenni a labirintust.

Augusztus elején a Budavári Labirintus új vagyonkezelője, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) vezetője, Füri András azt közölte: a barlang állapotfelmérése során megállapították, hogy a Budavári Labirintus Kiállításszervező Kft. által a járatrendszer úgynevezett Reneszánsz sziklatermében július 29-ig folyó vörösborral működtetett "Mátyás Borkút" környezetében erőteljes szaghatás érzékelhető, a falakon pedig jelentős kiterjedésű szürke penészgomba-tenyészetek láthatók. Emiatt az igazgató további állapotfelméréseket, továbbá esetlegesen szakértő bevonását tartotta szükségesnek.

További képekért kattints a képre!

Ezen felül "a biztonságos látogatófogadás érdekében" a járatrendszer állékonyságának szakértői vizsgálatát és az elektromos berendezések teljes körű szakértői felülvizsgálatát is elrendelte az igazgatóság. A budai Vár alatti barlangrendszer hévizes feltörések és kimosódások révén jött létre, nagysága világviszonylatban egyedülálló. Az 1980-as évek elején itt, a mostani Budavári Labirintusban kapott otthont az első magyar panoptikum, az 1997-es rekonstrukciós munkálatok nyomán pedig több mint négyezer négyzetméteren kiállítási helyiségeket alakítottak ki.

A Budavári Labirintus története

A budai Vár alatt két-, illetve háromszintes félig természetes, félig mesterséges pincerendszer húzódik meg. A felső szint 3-8 méter mélyen fekvő különálló üregekből áll, az alsó szinten egyedi és összefüggő pincéket találunk. A mélypincerendszer összefüggő részét nevezzük Nagy Labirintusnak. Ennek látogatható járatrendszere a Budavári Labirintus.

A Várhegy területén kb. 350 000 évvel ezelőtt melegvizű források törtek fel. Magas mésztartalmuk eredményeképpen mészkősapkával vonták be a hegy alapját képező budai márgát és az Ördög-árok patak által lerakott kavicsüledék rétegét. A feltörő forrásvizek egy idő után saját üledékükön keresztül már nem tudtak feljutni, így a budai márga és az édesvízi mészkő határán kerestek maguknak utat, kimosták a mészkő alsóbb rétegeit, illetve a mészkő alatti lazább rétegeket.

További képekért kattints a képre!

A történelem során ez a többemeletes üregrendszer számos szerepet töltött be. A középkorban bor és termény raktározására használták a felső, különálló pincéket, az alsó járatrendszerben ásott kutak pedig vízzel látták el a lakosságot a XV. századig. Természetesen ennek a földalatti hálózatnak vannak olyan részei, ahol két vagy három szint is átjárható, így a házak alatt lévő magánpincéken keresztül lejuthatunk egészen a Várhegy gyomrába, a labirintus pedig lehetővé teszi, hogy akár egy másik épület kijáratán távozhassunk.

A pincerendszer ezen tulajdonságának köszönhetően hadi célokat is szolgált a török hódoltság idején. A budai szőlőtermesztés hanyatlása és az ivóvízrendszer kiépítése után a főleg bortárolásra és vízszerzésre használt pincék elvesztették jelentőségüket, az üregeket építési törmelékkel és szeméttel töltötték meg, így lassan feledésbe merültek, a köztudatban pedig legendaként maradt fenn a labirintusrendszer létezése.

A XIX. század végétől fordítottak ismét figyelmet a Várhegyre a földtudomány különböző területeinek képviselői. Szabó József készítette a Várhegy földtani felépítéséről szóló első leírásokat, majd az első részletes geológiai és hidrogeológiai kutatást Szontagh Tamás végezte a területen. Schubert Ignác pince-feltérképezési munkái tették lehetővé, hogy az 1930-as években megkezdjék a mélypincék feltárását, kezelését és idegenforgalmi rendezését. Kadič Ottokár és a Barlangkutató Társulat vállalta magára ezen feladatokat. Munkájuk eredményeként 1935-ben Várhegyi Barlang néven nyitották meg a nagyközönség előtt az addig feltárt Szentháromság utcai szakaszt.

További képekért kattints a képre!

A hadügyi szervek érdeklődését is hamar felkeltette a budavári mélypincerendszer, majd nagyszabású munkálatokkal óvóhelyeket és légvédelmi létesítményeket hoztak létre. A II. világháborúban egy kisebb kórház is üzemelt a Várhegy oltalmában. A hidegháború idején a polgári védelmi szervek korszerűsítették a pincerendszer óvóhelyeit. A létesítmények titkosnak számítottak, a magánlejárókat befalazták, a lakosság elől elzárták.

1961-ben a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat ismét megnyitotta a kibővített és átalakított Szentháromság utcai szakaszt Barlangtani Múzeum néven. Az itt berendezett kiállítás 1965-ben az Úri utca 9. szám alá költözött, mivel a létesítménynek otthont adó Budapesti Történeti Múzeum nem vállalta tovább az 1961-ben átadott szakasz üzemeltetését. Az Úri utca alatti folyosókon a történelmi jellegű emlékekből álló kiállítás egészen 1976-ig volt látogatható, amikor pénzügyi nehézségek és technikai problémák, valamint a pincerendszert elárasztó víz miatt bezárták a létesítményt.

A járatrendszer 1 500 méteres szakaszán, csaknem tízezer négyzetméteres területen Budavári Labirintus elnevezéssel 1983-ban nyílt meg a magyar történelmet bemutató panoptikum, ezzel létrehozva a budavári labirintusrendszer eddigi legnagyobb, legrendezettebb látogatható szakaszát. Az 1996-ban elkezdődő rekonstrukciós munkálatoknak köszönhetően a csaknem tízezer négyzetméteres látogatható sziklapincerendszer jó része visszanyerte eredeti, háború előtti arculatát. A történelmi eseményeket illusztráló panoptikumot pedig szimbolikus, mélyebb értelmű, titokzatos kiállítások váltották fel.