Legszélsőségesebb esetben olyan áramkimaradást okozhatnak a Földön, amely akár két évig is eltarthat, állítják a NASA kutatói.

Egy olyan erősségű napkitörésnek, mint amilyen az 1859-es volt, komoly következményei lehetnek az Egyesült Államok lakosságára. A napkitörést Richard Carrington brit sörfőző és amatőr csillagász rögzítette.

A témáról szóló konferencián előadást tartott Kathryn Sullivan is, aki első amerikai nőként tett űrsétát, jelenleg a Nemzeti Éghajlat Adatközpont (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) munkatársa. Egy Carrington-féle napkitörésnél 20-40 millió amerikait érintene az áramszünet, amelynek hossza 16 naptól akár két évig is terjedhet. A legnagyobb problémát az jelentené, ha egy ilyen napkitörés New York és Washington DC közötti részt kapná el.

A volt űrhajós a Lloyd's of London egyik nemrég megjelent tanulmányát is idézi a kérdésben, amely szerint a cégeknek el kellene kezdeni figyelni az űridőjárásra. Ez ugyanis nem tudományos-fantasztikus regény, tényleg létezik.

A napkitöréseknek vannak pozitív hatásai is, ezek például a sarki fények. Az 1859-es napkitörésnek olyan ereje volt, hogy még messze délen, például a Hawaii szigeteken is látták a vörös, zöld és bordó színű fényeket. Ezek állítólag annyira fényesek voltak, hogy még újságot is lehetett olvasni fényüknél.

A Carrington szupervihar azonban óriási mennyiségű töltött részecskével is járt, mágneses vihart okozott, amely jelentősen megrongálta a telegráfrendszert. Olyan furcsaságokat okozott a vihar, hogy még akkor is tudták használni a telegráfokat, amikor kihúzták az áramból.

Kathryn Sullivan szerint függőségünk az elektromos eszközök iránt újfajta sebezhetőséget jelent. Nem tudjuk megakadályozni a napkitöréseket, de ellenállóbbá tehetjük a társadalmat például azzal, hogy megpróbáljuk előrejelezni a viharokat. A problémát olyannyira komolyan veszik, hogy rajta van az amerikai kormány vészhelyzeteket szimuláló forgatókönyveinek hatpontos listáján.

Az Egyesült Államok több országgal is együttműködik, hogy hatékonyan készülhessenek fel a következő nagy viharra. Több űrügynökség, köztük a NASA és az ESA is együttműködik, hogy minden eddiginél jobban megismerjék a Nap tevékenységét.