A La Roux szinti-popjának energiáit a már-már régi motorosnak tekinthető Good Charlotte kaliforniai punk-rockja hívta versenyre. Az este során Lovasi András bizonyította a rajongóknak, hogy van élet a Kispál és a Borz után is, majd a franciák mutatták meg szerintük hogyan kell bulizni.

La Roux: ragályos a vörös szinti-pop

Elly Jackson zenekara, az angol La Roux az összes nagy európai fesztivál meglátogatása után első alkalommal érkezett Budapestre. A koradélutáni órához képest meglepően nagy tömeg gyűlt össze a Nagyszínpad előtt, a fellépés végére már sok nagyobb zenekart megszégyenítő mértékűvé duzzadt a közönség. A 2009-es debütáló albumával turnézó együttes hozta a lemezen hallható formáját, nagy meglepetésemre a dalok élőben is ugyanolyan jól szóltak. Az alig egy órás fellépés alatta a vörös hajú, kisfiúsan extrém kinézetéről híres énekesnő sikeresen pótolta a koncertről ez alkalommal távol maradó Ben Langmaid billentyűs-producert. Az együttes a La Roux c. album összes száma mellett a Rolling Stones Under My Thumbjával is meglepte az embereket. A koncert végén felcsendülő In For The Kill és a Bulletproof a kevésbé táncos lábúakat is megmozgatta. A zenekar nagy hatással volt a közönségre, a fellépés az egész estét végigkísérte: a fesztivál területének különböző pontjai mellett még a közeli élelmiszerboltban is fel-felcsendült a „This time baby, I’ll be bulletproof” dalrészlet. A rögtönzött koncertek nagy sikert arattak, azonban a fesztiválozók megfékezésére kirendelt biztonsági őrök már kevésbé lelkesedtek…

Good Charlotte: fáradhatatlan punk-rock apukák

Az amerikai punk-rock zenekar 2011-es létezése sok fesztiválozó – köztük személyem – számára is nagy meglepetés volt. Tinédzserkorom zenekara azonban köszöni szépen, jól van. A tagok kicsit ugyan megöregedtek, családot alapítottak és pocakot eresztettek, azonban a laza kaliforniai punk-rock ugyanúgy szól, mint korábban. Annak ellenére, hogy manapság sokan letagadják, hogy Good Charlotte-ot hallgatnak (vagy hallgattak valaha), elég sokan gyűltek össze a Madden ikrek koncertjére. A fellépés nem volt több, mint aminek látszott: őszinte, egyszerű dalok, amelyek sok embert lázadó ifjúságukra emlékeztettek. Joel Madden énekes közönségénekeltetésekkel és a mikrofon félelmetes magasságokba dobásával próbálta helyettesíteni a zenekar múltbéli intenzív színpadi jelenlétét. Sikeresen, igazi bűvészként hipnotizálta a tömeget, kérésére az emberek leguggoltak, ugráltak, énekeltek. A záráshoz közelítve, a Lifestyles Of The Rich And Famous sorai alatt a közönséget végképp megérintette a zenekarból áradó energia: a fiatal szoknyás lányoktól az idősebb teletetovált apukákig mindenki egyszerre üvöltötte ki a fesztivál második napjára még megmaradt hangját.

Kiscsillag: itt nincs Csillag vagy fecske

A Lovasi András szerelemgyerekeként megszülető Kiscsillag zenekar a Kispál és a Borz búcsúja után a magyar alternatív zenei szcéna elsőszámú együttesévé lépett elő. A szigetes fellépés során első kézből kaphattunk leírást évszázadunk kortüneteiről. Az Állnak a férfiakban az erősebb nem csajozási szokásaival ismerkedhettünk meg, majd a Kiscsillag Feketemosójában tisztulhattunk meg. A koncert végén már ’se lámpafény, se holdvilág, se szentjánosbogár’ nem állhatott az együttes és a dalszövegeket az éjszakába kiabáló közönség közé. Mellettem egy lány Lovasi és Lecsó (Leskovics Gábor) egyik rövidebb közjátéka során a Csillag vagy fecske című számot követelte. Nem akartam felvilágosítani, hogy a Kispál-számot itt ugyan hiába várja. Azonban az, aki mindenképpen agyonjátszott slágerre várt a Ha én lennék betéve tudott sorai között elégedett lehetett. A ráadásban – ha eddig még nem – Örökre szívünkbe zártuk a zenekart.

És ami utána van: a franciák alsónadrágban mulatnak

A nagyobb koncerteket követően, a szokásos mosdó-lábmasszázs-sör hármas után az éjszakai Sziget feltérképezése következett. Frenk koncertjére mindössze ötvenen verődtek össze, ám a későbbiekben a Hiperkarma dobosának mozgáskultúrája sokakat elijesztett. A flamenco-szerű mozdulatok kevéssé passzoltak az amúgy fogyasztható underground zenéhez. A hajnali koncertekre már jóval kevesebb ember volt kíváncsi, a többség már kábultan emelgette a kezét a Nagyszínpad-közeli bulihelyeken. A tombolásban a franciák jártak az élen, az ember lánya már-már menekülőre fogta, amikor a hideg ellenére egy szál alsógatyában ugráló férfiak a hely faoszlopainak megmászásába kezdtek. A fényképezőgéppel alaposan megörökített eseménysorozat a másnapos reggelen nagy valószínűséggel derült pillanatokat varázsol az érintetteknek.

Hajdú Eszter

OrientPress Hírügynökség