Pár nappal ezelőtt nagyot nézett az indonéziai Tarakanban az, aki a naplementét figyelte. A szokásos egy napkorong helyett ugyanis kettő volt az égen. A jelenség ugyan csak néhány percig tartott, amíg el nem takarták a felhők, de minden bizonnyal örökké emlékezetes marad a szemtanúk számára.

A csodás, ám nem túl szokványos jelenséget pedig nem csak csodálkozás, fotózgatás, hanem jó pár összeeskövés elmélet is követte. Az indonéziaiak rögtön elővették a földönkívülieket és a Nibiru bolygót is, ám ilyesmiről természetesen szó sincs.

Valójában melléknapnak vagy napkuyának nevezik ezt a jelenséget.

Ez pedig egy a halojelenségek körébe tartozó légköri fénytünemény, amely a napkorongtól két oldalon elhelyezkedő fényes foltok formájában jelentkezik. A foltok lehetnek fehérek vagy színesek, gyakran csak az egyik oldalon lévő látható belőlük.

A melléknapokat a levegőben levő jégkristályokon megtörő fény hozza létre. A melléknapok kialakulásához lapos hatszögletű jégkristályok jelenléte szükséges.

Általában magasan lévő fátyolfelhőkön alakul ki,

de nagyon hideg idő esetén létrejöhet alacsonyan elhelyezkedő, gyémántpornak nevezett jégkristályokon is. Ezek a kristályok prizmaként viselkedve a Nap fényét 22 fokkal eltérítik, így a melléknapok általában a napkorongtól 22 fokos távolságra helyezkednek el. Ha a kristályok elhelyezkedése teljesen véletlenszerű, akkor egy halojelenségnek nevezett fénygyűrű látszik a Nap körül. Gyakran azonban a levegőben süllyedő kristályok függőleges elhelyezkedésűek lesznek, ekkor a napfényt vízszintesen törik meg és melléknap jön létre. A melléknapok mindig a napkoronggal azonos magasságban figyelhetők meg.

Éjszaka hasonló módon alakulhat ki a mellékhold jelensége, azonban az jóval halványabb, így észrevétele is nehezebb, főleg telihold idején figyelhető meg halvány, fehéres fényfoltokként.