Szakértők már évtizedek óta figyelmeztetnek arra, hogy a vízellátás egyenlőtlensége komoly regionális konfliktusokhoz vezethet. A világ lakosságának 11 százaléka, 783 millió ember továbbra sem jut megfelelő minőségű ivóvízhez.

Az UNESCO egy 2007-es jelentése szerint a konfliktusok egy része a világban, a Közel-Keleten belül Izrael és a palesztinok között, valamint Szíriában, Irakban, Afrikán belül Egyiptomban, Etiópiában és Szudánban, továbbá Közép-Ázsiában mind a csekély mennyiségű ivóvízre vezethető vissza. 2000-ben Bolíviában is emiatt törtek ki tüntetések.

Az utóbbi hónapok eseményei igazolni látszanak azokat a jóslatokat, amelyek szerint a víz még sok nemzetközi konfliktus forrása lehet. Az iraki és szíriai válság egyik kulcskérdése az, kinek a kezébe kerülnek a víztartalékok. A szélsőséges Iszlám Állam (IS) és a kormányerők közötti harcok ezért nemcsak a városok és hadi objektumok, hanem a duzzasztógátak megkaparintásáért is zajlanak.

Fontos erőművek

Áprilisban az ISIS már ízelítőt adott abból, mi történik, ha a dzsihadisták elfoglalnak egy vízierőművet. Akkor a Falludzsa melletti Nuaimaijah duzzasztógátat szerezték meg. Elzárták a “vízcsapot”, minek következtében Kerbalában és Nedzsefben megszűnt a vízszolgáltatás, Abu Graibban viszont térdig ért a víz. Az ENSZ adatai szerint 12 ezer család háza vált használhatatlanná. A következmények tehát súlyosak voltak, pedig ez a gát szinte jelentéktelen sok más irakihoz képest.

A vízellátás feletti ellenőrzés megszerzése stratégiailag rendkívül jelentős, s a városok és mezőgazdasági területek megkaparintását is elősegíti - mutatott rá a Royal United Services Institute nevű brit intézet kutatója a Guardianben. “A víz vált minden iraki csoport legfőbb stratégiai céljává. Életről és halálról dönt” - mutatott rá a szakértő. Irakban a vízellátás különösen kényes kérdés. A vízkészlettel óvatosan kell bánni, különösen az utóbbi években: az eltelt nyolc esztendőben nyaranta jóval kevesebb csapadék hullott a vártnál.

A vízkészletek megszerzése már az IS támadása előtt viták forrása volt. 2014 elején Nuri al-Maliki síita kormánya azzal vádolta a kurd kormányzatot, hogy illegálisan csapolja meg az északi-iraki, moszuli gátat. Ilyesfajta vádakat ma már nem lehet hallani Bagdad részéről, mert a dzsihadisták teljesen elfoglalták Moszult, vele együtt a gátat, s elzárták a városban a víz- és az áramszolgáltatást.

A víz nemcsak a mindennapi élethez nélkülözhetetlen, a gazdaság számára is az. A hadiszai, nyolc kilométer hosszúságú duzzasztógát turbinái Irak egyharmadát látják el árammal. Ha az IS fegyveresei megszereznék ezt is, Bagdadot elvághatnák az áramszolgáltatástól.

Az amerikaiak 2003-as iraki bevonulása során is az egyik legfontosabb cél az volt, hogy mihamarabb gondoskodjanak a hadiszai gát biztonságáról. Attól tartottak ugyanis, hogy a Szaddám Huszeinhez hű tisztek és katonák elfoglalják azt, s egyfajta “tömegpusztító fegyverré” változtatják.

Ha illetéktelenek kezébe kerülne a gát ellenőrzése, akár a teljes Eufrátesz völgyét vízzel tölthetnék meg, városokat, falvakat tüntethetnének el a föld színéről. Senki sem jósolhatja meg előre, hogy nincsenek-e ilyen szándékai az IS milicistáinak. Egyelőre nincs esélyük a gát elfoglalására, az egész ország talán legjobban őrzött objektumáról van szó.