Nehéz döntés előtt állsz, amikor azt mérlegeled, kilépj-e a biztos kapcsolatból egy új szerelem kedvéért. Vesztenivalód biztosan van, ám, ha nem kockáztatsz, lehet, hogy elszalasztod a boldogságodat.

Bátorság, őszinteség, szembenézés. Négy kérdés, mellyel kiderítheted, vajon érdemes-e változtatnod.

Veled, míg a halál el nem választ?
Ugye, emlékszel még a fogadalmadra, amit akkor tettél, amikor férjhez mentél a mostani, hivatalos párodhoz. Jóban, rosszban. Ne aggódj, nem azt kell elmondanod, vajon komolyan gondoltad-e mindezt. Erkölcsi prédikáció sem következik az önként vállalt hűségről. Csupán őszinte számvetés.

Ha ugyanis kikacsintasz a házasságodból, valami hiányzik ahhoz, hogy elégedettnek, révbe érkezettnek, boldognak érezd magad. Az első kérdés, amit mindenképp tegyél fel ilyenkor: el tudom-e képzelni, hogy együtt éljek a férjemmel sok évtizeden át akkor is, ha ő soha, semmiben nem változik meg? Igen? Sürgősen hagyd abba a kacérkodást, és becsüld meg azt, ami már a tiéd.

Megyek vagy jövök?
Mindig akkor tudunk megérkezni valahová, ha épp oda vágyunk, nem pedig, ha menekülnénk valahonnan. Igaz ez a párkapcsolatokra is. Menj, ha nem érzed jól magad a házasságodban, de ne keress ehhez közreműködő statisztát, aki megkönnyíti a helyzetedet, döntésedet. Menj magadért, bevállalva minden ezzel együtt járó nehézséget is. Menj, ha arról van szó, hogy nem jó az, amiben épp vagy. Menj, ha úgy érzed, nem ez a te életed.

Így sikerülhet ténylegesen lezárni a korábbi viszonyt, és egy kis - átmeneti - idő elteltével újat kezdeni. Olykor tényleg egybeesik a lezárás az újrakezdéssel, ám, hogy ebben bizonyos lehess, tedd fel magadnak a következő kérdést: bevállalom-e az új férfit akkor is, ha nincs garancia arra, hogy mellettem marad?
Bármilyen furcsa, ezt jelenti a bizonyosság. Nem a jövőt biztosítom, a jelenemben élek. Boldognak mindig az itt és mostban tudsz lenni.

Ki vagy te valójában?
Nem győzöm hangsúlyozni, szívügyekben mindig a szívünkre kell hallgatnunk, semmi másra. Az észérvek sokszor olyan vállalást sejtetnek, mely netán egy családi mintából, eltévesztett szeretetből fakadó elköteleződésből jön - ezt tudja felderíteni a családállítás módszere. Két ember nagyon sokszor nem véletlenül találkozik össze egy párkapcsolatban. Nekem is van feladatom, neked is, és a két minta épp stimmel, együtt eljuthatunk talán a megoldásig.

Például, ha valakinek az apja hiányzik, azaz minden olyan érzés, amit tőle nem kapott meg, megpróbálja a párja segítségével pótolni. A férfi pedig nagyon szoros viszonyban van az édesanyjával? Cserébe a nő lesz anyja helyett az anyja.

A biztonság megtalálásáról szól mindez. Ideig, óráig még működhet is az ilyen lelki üzleten alapuló párkapcsolat, ám előbb vagy utóbb szembejön egy olyan harmadik, aki megmutatja, mit jelent csak - minden mögöttes elvárás nélkül - szeretni a másikat.

Így a harmadik kérdés: együtt tudok-e élni azzal, hogy, ami a gyerekkoromból hiányzik, az most már örökre hiányozni fog? Nem kaphatom meg soha senki mástól.

Mindig tudnod kell, mi a jó neked
Kevesen dicsekedhetnek azzal, hogy már elsőre életre szóló társat találtak maguknak. Van olyan, és ez a gyakoribb, hogy elsőre nem az igazit fogtuk ki. Netán épp azért, mert valamiféle tudattalan szempont vezetett a párválasztásunkban. Soha nem késő ezt felismerni és változtatni.

A legfontosabb kérdés tehát, amit mindenképp tegyél fel: mit szeretnék?
Ez nem önzőség, csupán realizmus. Soha nem nyerhetsz ugyanis az érzéseid ellenében. Ne söpörd szőnyeg alá, amennyiben nem vagy boldog, és keresd meg azt az utat, illetve partnert, amin, illetve akivel megvalósíthatod mindazt, amire vágysz.