A református parasztcsalád leszármazottja, Bokodi Sándor nemcsak szülőfalujában, hanem országszerte ismertté vált, jellegzetes személyisége éppenhogy különleges volt. Sajnos, rövid életutat szabott ki neki sorsa, tavaly, mindössze ötvenhét esztendősen súlyos betegségben elhunyt. Mégis teljes életet élt, magatartásában, s külső megjelenésében is ötvözte a magyar múltat, mát és jövendőt. Azt a vidéki embert testesítette meg, aki ragaszkodik a tradíciókhoz, s a régi erényeket és értékeket megőrizve tekint előre. A rendszerváltás előtt állami csődörösként dolgozott, az országban is elsők közt fogott magángazdálkodásba, a hazai nóniusztenyésztés egyik szakértőjévé nőtte ki magát. Mindeközben eltéphetetlenül kötődött szülőfalujához, az ősi házhoz, a vidékhez, a földhöz.

A mányi községházán tartottak tegnap emléknapot tiszteletére, amelyen megjelent Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, hogy átadja a díjat jelképező kisplasztikát ifjabb Bokodi Sándornak.

Tudósokról, művészekről, államférfiakról szoktak díjakat elnevezni, mondta a miniszter, ezúttal azonban egy másként neves és erős karakterű embernek kívánnak emléket állítani. A Magyar Piac Szövetkezet elnöke, Konrád Istvánné és a karcagi biogazda, Hubai Imre javaslatára hoztak létre alapítványt, amely megszavazta a díjat. A szép kisplasztikát a karcagi Györfi István szobrász alkotta , s ezentúl minden esztendőben, a mindenkori vidékfejlesztési miniszter adja át majd egy idős és egy fiatal gazdának, akik méltóak Bokodi Sándor utódjaként az elismerésre.

A néhai gazda emlékére kedves zenész barátai, a töki Sándor Dezső cigányprímás és zenekara muzsikált, Ugron Zoltán mányi polgármester a képviselőtársat, presbitert méltatta. A polgármesteri hivatal dísztermében emlékkiállítást rendeztek a díszpolgár életének állomásait megörökítő fotókból, az elismerésekből. A gazda három gyermeket nevelt fel feleségével, Zsóka asszonnyal: Norbert, Barbara és Sándor beleértek a családi gazdaságba. Ők is a gyönyörű, ámbitusos házban nőttek fel, ahol édesapjukat a nagyanyja nevelte igaz emberré.

Ifjabb Bokodi Sándor mezőgazdasági mérnök hallgató a Kaposvári egyetemen, a tanulás mellett teljesíti otthoni kötelességét. Földek, jószágok vannak gondjaira bízva, fivérével és édesanyjával úgy őrzik az édesapa hagyatékát, hogy folytatják, amit ő elkezdett. Nemrégiben nősült, s született meg kisfia, a legifjabb Sándorka, immáron negyedik a sorban. Meghatottan vette át az édesapja alakját, vonásait megörökítő díjat, amelyet mindkét felekezet papja megáldott. A beszédeket követően csikós viseletbe öltözött lovasok felvezetésével vonultak ki a református temetőbe Bokodi Sándor sírjához az emlékezők

Zsohár Melinda