A Bicske és környéki ügyeletes orvosi rendszert külső cég bevonásával oldották meg, mondta el Tessely Zoltán bicskei polgármester. „Hosszú fejfájás után” választották ki a pályázat alapján a kötelező feladatellátásra az Orvosi Ügyelet Nonprofit Kft-t, amely a napokban tizenkét defibrillátort helyezett üzembe, közülük kettőt Bicske ellátási területén. Kis bemutatót tartottak a készülék alkalmazásáról, mert bár elméletben sokan ismerik az eljárást, a gyakorlatban még mindig tartanak tőle. A cég szakmai igazgatója, Dankó Alpár maga is gyakorló orvos, mi több, Hajdú-Bihar megyében mentőkocsin teljesít szolgálatot a mai napig, mivel ez nagy „szerelem” a számára, mondta el a bicskei bemutatón. Többször hangsúlyozta: az a legrosszabb tettünk, ha nem teszünk semmit!

Semmiféle egészségügyi tudás nem szükségeltetik a készülék üzem helyezéséhez, ha egyszer lát valaki ilyet, a gép hangos utasításai nyomán könnyen megbirkózik a használatával. A mai protokoll szerint szájon át alkalmazandó levegőbefúvás is elhagyható, amitől sokan idegenkednek. A mellkas nyomása fontos, bajt nem tudunk vele okozni, a szívnek azonban óriási segítség, csakúgy, mint a gépi sokkolás.

Magyarországon vezető halálok a szív- és érrendszeri megbetegedés, a szívmegállás (illetve fibrillálás, azaz remegés, amikor nem pumpálja a szív a vért az erekbe) a legváratlanabb helyzetekben bekövetkezhet. Tíz perc áll rendelkezésre a segítéshez, s ez részben kevés, részben mégis hosszú idő, hangzott el. Gépközelben, gyors riasztás után nagyon sokan megmenekültek az egyre korszerűbb és hatékonyabb szerkezet által. Civil szerveződések tagjai is összefogtak az életmentő gép használatára, Tordason, Felcsúton, Kajászón is működik életmentő csoport. Egyre több ügyeletes orvosi rendelőben, mentőautóban megtalálható a szerkezet.

Európában 700 ezer keringés-leállást regisztrálnak évente, a túlélők száma 5-10 százalék körül mozog, éppen a defibrillátor időbeni alkalmazása nyomán. A bemutatón meggyőző határozottsággal „játszották el” az életmentő jelenetet. A mozdulatlanul fekvő ember mellé odalépő segítő felhívja a 104-es számot, s míg kibontja a készüléket, a telefonban tájékoztatja az ügyeletest: Mentőt kérek! Van defibrillátorunk! Innentől az ügyeletes is, a gép is segít. De ehhez valóban oda kell lépnünk az ájult, eszméletlen embertársunkhoz.

Zsohár Melinda