Halálának híre mélyen és fájdalommal sújtotta a színházi életet, a művészvilágot, és egész Magyarországot. Garas Dezső számtalan színházi és film szerepekkel lepte meg a nagyérdemű közönséget. Az élete volt, hogy megajándékozzon minket. Nem volt hangos tőle a sajtó, sőt, sokszor kapott negatív kritikát, de utolsó interjújában, amit az Rtl klubnak adott úgy fogalmazott:
-Jó volt. Volt rossz és jó. De nem panaszkodom.
Garas Dezső Grósz Dezső néven született Budapesten 1934. december 9-én./forrás:wikipedia/ A Színház-és Filmművészeti Főiskolán tanult 1953-tól 1957-ig, onnan a Nemzeti Színház szerződtette. 1965-től 1976-ig a Madách Színház tagja, majd egy évadot a 25. Színházban tölt.

1977-től 1980-ig a Mafilm munkatársa, majd 10 évig a Népszínház tagja. 1990-1993 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja, majd két évadig a Művész Színház vendégművésze. 1993-tól szabadfoglalkozású. 1999 és 2002 között a budapesti Katona József Színház, 2003-ban egy évadig a Vígszínház tagja. 2004-tól a Nemzeti Színház művésze. 1990-ig a Magyar Színházművészeti Szövetség tagja volt.

Filmes pályafutása 1954-ben a Liliomfi-val kezdődött, melyben az ifjú Schnapsot alakította. 1973-ban a megszállott Minarik Ede gőzmosodást játszotta a Régi idők focija című filmben, akinek "Kell egy csapat" mondásából szállóige lett. Szerepelt a 80-as évek számos meghatározó filmjében, köztük Tímár Péter Mielőtt befejezi röptét a denevér című alkotásában, Gárdos Péter Uramisten-jében és Szamárköhögés-ében és Bacsó Péter Banánhéjkeringő-jében.

Sándor Pál híres filmjében, az 1981-ben bemutatott, Ripacsokban Kern Andrással játszott együtt. Itt hallhattuk az Egyedül nem megy című dalt is.

Nem szeretett interjúkat adni, mert magánéletében is sikeres volt. 73 évesen született meg unokája, akiről azóta köztudott lett, hogy Down szindrómás. Imádta unokáját. És Emma volt életének a végső bearanyozója!

Egy két évvel ezelőtti, a 75. születésnapján vele készült interjúban azt mondta: utálja, ha interjút készítenek vele, mert nem szereti ugyanazt kétszázadszor megismételni. "Utálok papagáj lenni" - fogalmazott - olvasható az Origo megemlékezésében.

Garas Dezsőt a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti. Búcsúztatásáról később történik intézkedés - állt közleményükben.

Garas Dezső díjai:
Jászai Mari-díj (1963, 1965)
Érdemes művész (1978)
Kiváló művész (1983)
SZOT-díj (1986)
A filmszemle díja (1987)
Kossuth-díj (1988)
A filmkritikusok díja (1988, 1993)
Pro Arte Budapest (1990)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje /polgári tagozat/ (1995)
Budapestért Díj (1998)
Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1999)
A filmszemle életműdíja (1999)
A Nemzet Színésze (2000)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2002)
Gundel művészeti díj (2003)
Páger-gyűrű (2003)
Budapest díszpolgára (2004)
Prima Primissima díj (2004)
Karinthy-gyűrű (2007) – nem vette át
Hazám-díj (2007)
MSZP Közéleti díj (2011)