Az oktatási szegregáció kérdései

Az országgyűlési biztos 2003. évi munkájáról 2004. május 19-én számolt

be az Országgyűlés Oktatási és Tudományos Bizottságának. A

meghallgatáson felmerült annak az igénye, hogy a szegregáció szociológiai,

jogi fogalmát közelebbről meghatározzuk; magyarországi

megnyilvánulásairól beszámoljunk; és a már megtett és szükségesnek tartott

intézkedéseket bemutassuk.

I.

A szegregáció szociológiai fogalma

A szegregáció fogalmát a hazai szakirodalom leggyakrabban a területi

elhelyezkedéssel, lakhatással és az ebből következő intézményi –

Magyarországon jellemzően az oktatás területén jelentkező –

elkülönüléssel/elkülönítéssel kapcsolatban használja.

Szegregációnak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy-egy településen belül

a különböző társadalmi rétegek, etnikai csoportok stb. lakóhelye erősen

elkülönül egymástól. A szegregáció együtt jár a jövedelmi viszonyok és a

települési infrastruktúra lényeges egyenlőtlenségeivel.1

Magyarországon a lakóhelyi szegregáció térségek, települések között és

településeken belül is megjelenik. A lakóhelyi elkülönültség megmutatkozik

egyrészről a városok slumosodó kerületeiben, leromló negyedeiben,

másrészről az ország szegényebb régióiban kialakult aprófalvas települési

zárványokban.

Budapest városszerkezetét vizsgálva is arra a következtetésre juthatunk,

hogy az egyes kerületeket összehasonlítva, és a kerületeken belül egyaránt

lényeges különbség van a lakhatási feltételek között.

Az 1945 utáni hazai társadalomfejlődés egyik legnehezebben korrigálható

torzulása az évszázados települési egyenlőtlenségek szélsőséges

felerősödése volt.2 Az elszegényedő aprófalvas elkülönülés kialakulásában

szerepet játszik az egyre súlyosabb problémát jelentő munkanélküliség, az

1 Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, Osiris kiadó, 1997. 194. o.

2 Szalai Júlia: A társadalmi kirekesztődés egyes kérdési az ezredforduló Magyarországán. (Előadás

a Magyarország társadalmi helyzete, kulcsfontosságú kihívások a társadalmi kirekesztőséd elleni

harcban c. témához az Európai Unió Bizottsága és az Egészségügyi, Szociális és Családügyi

Minisztérium égisze alatt szervezett Magyar Nemzeti Szemináriumon a társadalmi

beilleszkedésről. 2002. július 18.)

- 2 -

infrastrukturális feltételek növekvő eltérése, a spontán migrációs

folyamatok, a jobb helyzetű társadalmi rétegek tömeges elvándorlása,

amely az aprófalvak társadalmi struktúráját, belső közösségi viszonyait

eltorzítja.

A települési egyenlőtlenség egy önmagát felerősítő folyamatot indít el. A

tehetősebb réteg migrációjával növekszik a hátrányos helyzetűek aránya az

adott lakóközösségben, amely a társadalmilag mobilabb állampolgárok

további elköltözését eredményezi.

Ez a folyamat Magyarországon jellemzően az etnikai alapú társadalmi

kirekesztéssel is összekapcsolódik. A spontán migráció felerősödéséhez a

többségi társadalom tudatos kirekesztő törekvései és a helyi

önkormányzatok intézkedései is hozzájárulnak.3

A roma lakosság jelentős része vidéken, gazdaságilag és infrastrukturálisan

elmaradottabb régiókban, szegregált lakókörülmények között él. 1971.

évben a cigány emberek kétharmada még telepen lakott. A 60-as 70-es

években telep-felszámolási program indult, ellentmondásos végrehajtása

azonban a szegregált lakóhelyek újratermelődéséhez vezetett. A 80-as évek

végétől a nagyipari ágazat összeomlása, a növekedő munkanélküliség a

romák lakóhelyi elkülönültségét tovább erősítette. Az 1990-es évekre a

roma népesség aránya jelentősen megnőtt az ország szegényebb régióinak

kisebb településein és a nagyvárosok leromlott kerületeiben. A kutatók

2003-ban újra az 1971-es elkülönítettségi arányokkal találkoztak. “A forma

más, mert telepek már csak kismértékben vannak, a szegregáció mértéke

azonban ma is ugyanakkora.”4

A migrációs folyamat demográfiai változásokat is okozott a településeken.

Az aprófalvas települési zárványokban általában az idősebb népesség

maradt, a megüresedett házakba nagy számban költöztek be roma családok.

Ennek a demográfiai és szegregációs folyamatnak az egyik következménye,

hogy a cigány általános iskolások 30 százaléka 1000 fő alatti lélekszámú

kisközségek iskoláiba jár, ahol átlagos arányuk meghaladja az 50 %-ot,

miközben a teljes népességnek csak a 6 %-a él ilyen településeken.5

II.

Az oktatási szegregáció típusai a mai Magyarországon

3 Havas Gábor, Kemény István, Liskó Ilona: Cigány gyerekek az általános iskolában,

Oktatáskutató Intézet Új Mandátum Könyvkiadó Bp. 2002. 62 o.

4 Kemény István- Jánky Béla: Települési és lakásviszonyok, Bezsélő 2004/4 sz.

5 Havas Gábor, Kemény István, Liskó Ilona: Cigány gyerekek az általános iskolában,

Oktatáskutató Intézet Új Mandátum Könyvkiadó Bp. 2002. 67.o.