Röviddel halála előtt George Orwell megírta utolsó művét, az 1984-et. A könyv egy hátborzongató jövőt tár elénk, amelyben a világot három diktatórikus kormány irányítja.

A híreket, a könyveket, a színdarabokat, a filmeket, tulajdonképpen mindent folyamatosan cenzúráznak.

A történelmet átírták, hogy az megfeleljen a kormány propagandaigényeinek. A „gondolatrendőrség” folyamatosan figyelemmel kíséri az emberek viselkedését, hogy kiszűrje a deviánsnak ítélt elemeket.

A lehallgatás az élet legintimebb területeire is kiterjed.

Óceániában az ellenőrzés egyik leghatékonyabb eszköze a kétirányú televízió, ami minden hivatalba, irodába és otthonba belát, így a polgárok folyamatosan az állambiztonság felügyelete alatt állnak.

Bármilyen profetikusnak bizonyult is a regény, maga George Orwell sem képzelte, hogy a megfigyelés-technológia ilyen mértékű fejlődést ér el napjainkra.

Regénye most kezd valósággá válni.

Szegény Orwell, ha hirtelen belépne a mai világba, és meglátná, hogy mivé lett, valószínűleg szörnyethalna ijedtében. Az ő idejében mindez még csak tudományos fantasztikum volt; mára viszont valóság – és ez sajnos nem fog elmúlni.

„Nem szükséges, hogy a titkosszolgálat bepoloskázza a nappalidat, mert te magad teszed meg,” mondja Michael Price a salon.com újságírója, egy „okos” tévé aggódó új tulajdonosa.

Az Internethez csatlakoztatott tévé felismeri tulajdonosa arcát, hallgatja, hogy mit mond és ezeket az információkat (meg egy rakás egyéb adatot, például a beérkező email üzeneteket) továbbíthatja egy harmadik félnek.

„Értitek? Ne beszéljetek személyes dolgokról vagy említsetek kényes témákat a tévé előtt,” írja Price.

„Ezek az adatok bizonyára szükségesek a személyre szabott tartalomszolgáltatáshoz, illetve a kényelem szempontjából, azonban az ilyen hihetetlenül személyes, az alkotmány által védett információkat nem kellene áruba bocsátani a reklámcégek számára, ahogy a bűnüldöző szervek hozzáférését is bírói végzéshez kell kötni.”

A Daily Mail például arról számolt be, hogy Jason Huntley, brit informatikai tanácsadó felfedezte, hogy LG okostévéje titkosítás nélkül továbbította gyermekei nevét, „mert megnézett egy családi filmet a készüléken”.

Michael Price elmagyarázza, hogy a jelenlegi törvények nem sok védelmet nyújtanak a „harmadik felek birtokába” jutott adatok számára. Ide tartoznak a felhőben tárolt adatok is (bár a szövetségi fellebbviteli bíróság egy esetben úgy találta, hogy ez a szabály az email üzenetek esetében alkotmányellenes).

Az Internetre kötött okoseszközökról szólva érdemes megemlíteni, amit a CIA volt igazgatója, David Petraeus mondott 2012-ben:

„Az érdekesnek számító tételeket lokalizálni, azonosítani és figyelni fogják, illetve képesek távolról irányítani különböző technológiák, például rádiófrekvenciás azonosítás, szenzorhálózatok, apró beépített szerverek és energiahalász eszközök segítségével.”

Price szerint ez az jelenti, hogy a „dolgok internete” fejlődik és hamarosan nemcsak a háztartási gépek, de még a zoknink is rá lesz kötve a hálózatra.

Természetesen az adatgyűjtést meg lehet akadályozni, amennyiben a csúcstechnológiát képviselő funkciók jelentős részét kiiktatjuk.

„A fogyasztók azzal a lehetetlen választással állnak szemben, hogy vagy lépést tartanak a technológiával vagy megvédik személyes adataikat… A csatornák közötti böngészés közben nem kellene amiatt aggódnunk, hogy a tévé figyeli és rögzíti a viselkedésünket a reklámcégek és a rendőrség kedvéért. A cégeknek jobban kellene vigyázni a fogyasztók adataira, amikor úgy döntenek, hogy személyes információkat gyűjtenek.”

(IJ) Erre valószínűleg várhatunk…