Kicsit hosszabban szólva, kedves Olvasónk: két körülmény kényszerített erre. Az egyik: a Nemzeti Kulturális Alapnál aláírásra vár az a szerződés, amely erre az évre 2 millió forint támogatást ígért a Szilaj Csikónak. E támogatás híján vissza-visszatérően gondot jelent a Szilaj Csikó heti kinyomtatása és postázása.

Valamelyest összefügg ezzel a másik körülmény: a Magyarok Szövetsége sorsának alakulása. Mert ez éppenséggel alakulhatott volna úgy is, hogy a Szövetség nagyobb figyelmet szentel kiadványa népszerűsítésének, támogatásának, és kevesebbet áldoz – mondjuk – belső harcaira.

Csakhogy az, ami egy vezető vagy valamely tag részéről ésszerű gondolatnak tűnik, a Szilaj Csikót megoldhatatlan helyzetek elé állítja. Mert igaz ugyan, hogy a Szilaj Csikó a Magyarok Szövetsége lapja, s ebből akár az is következhetne, hogy nincs más teendőnk, mint a mindenkori vezetés – és a mindenkori vezetést segítő tagok – óhaja szerint eljárni. Aki nem tetszik nekik, arról nem kell írni (legfeljebb valami rosszat), aki meg tetszik nekik, arról annál több jót és biztatót.

A honlap tovább működik és bizonyos rovatok is olvashatók lesznek a megszokott oldalon, mert a

Valójában nem is ezért hívjuk fel a figyelmet erre a számra, mert bízunk benne, hogy az újság mégis tovább működik majd, hiszen nem kevesen olvassák azon körben, akik pontosan úgy kezdtek dolgozni kis közösségekben, mint ahogy a fejérek is itt, a megyében.

Ajánljuk most minden olvasónk figyelmébe azt a cikket, amit Botz Domonkos készített Fetzer Jánossal a TAHSZ-ról a Szilaj Csikó 2. évfolyamának 15. számában, a 18. és 19. oldalon.

Szókimondó, egyenes és világos, ha valaki még nem értené, hogy mi az, ami alkotmányos, hogy a magyarok történelmi alkotmánya mit jelent:

„Igazságot. S ha igazságot, akkor egészséget. S ha egészséget, akkor egységet, nemzeti egységet.” Igazságot, egyoldalúan kiosztott jogok vagy csak kötelezettségek helyett. Osztott hatalmat kizárólagosság helyett. Jogokat és kötelezettségeket egészséges egyensúlyban, egységben..

Egészséget, egészségtelenül leegyszerűsített tömegelvűség (bolsevizmus, kommunizmus, globalizmus) vagy szabadelvűség (szabadosság, szocializmus, neoliberalizmus) helyett.
Az egyszemélyi felelősség vállalását, számon kérhetőséget, elszámoltathatóságot, visszahívhatóságot a szabad(os) „mandátum” és a „kollektív felelőtlenség” helyett.

Önállóságot, önkormányzatiságot és ügy-közeli döntéseket a központi vízfejek és „adminisztráció” helyett.
A haza, a nemzet, a család, az élet megkérdőjelezhetetlen értékelvűségét az „internacionalista”, „globalista", mindent pénzben és tömegben mérő, mindent áruvá silányító szemlélet helyett.
A létfeltételek (föld, víz, levegő, napfény, a meg nem újuló természeti kincsek), s az azokra alapozott szolgáltatások védelmét, megőrzését, a nemzet javára való működtetését, azok árucikként való elherdálása, könnyelmű, szégyenteljes kihasználása, felélése, tönkretétele helyett.
Egységes igazságszolgáltatást, kétszínű, kettős mércére alapozott jogszolgáltatás helyett.
Egészséges élet-, munka- és közművelődési feltételeket, a mérhetetlen elvonás és idegen, központosított pénzre alapozott pénzügyi szolgáltatások helyett. Egészségesen mellérendelt székiséget, elvszerű függetlenségben szövetséget, pénzhajhász gazdasági és „kulturális” gyarmatrendszerek és „multinacionális” megoldások helyett.

..."

Nos! Igen! Ezért már érdemes élni, dolgozni és akár elviselni is kevésbé kényelmes, de mégis emberi körülményeket! Mindenkinek! Mindenkinek, aki a fentiekért tesz!