A Reuters által idézett szakértők szerint a városnak:

„mindössze két hónapra elegendő víztartaléka maradt és a három vésztározóból már a másodikhoz is hozzá kellett nyúlni.”

„Figyelembe véve a vízfelhasználási szokásokat és az eddig tapasztalt csapadékmennyiséget – ami az átlag felénél is kevesebb volt – azt mondhatjuk, hogy a tartalékok 60 napig lehetnek elegendőek,” nyilatkozta Marussia Whately, vízgazdálkodási szakember.

Ezt követően senki sem tudja, hogy mi lesz Brazília leggazdagabb városának vízellátásával.

A sok vízfogyasztással járó ünnepi szezonban nagy valószínűséggel komoly vízkorlátozások várnak a lakosokra.

Sajnos Sao Paolo csupán egyike a hasonló helyzetben lévő régióknak, amelyek között megtaláljuk Kaliforniát, Indiát, Brazília más részeit vagy Kínát is.

Az embereknek szüksége van ételre, az élelmiszer megtermeléséhez, előállításához pedig víz kell, csakhogy a mezőgazdaságra egyre inkább jellemző nyereségorientált modell nem hagy esélyt a természet egyensúlyának helyreállítására. A modern mezőgazdaság és kereskedelem vegyszerekkel és monokultúrákkal próbálja leigázni a természetet a maximális haszon érdekében, megpróbálva lepasszolni az igazán nagy bajokat a következő generációnak.

Ennek eredményeként egy olyan világban élünk, ahol senki sem törődik a mai tendenciák hosszú távú következményeivel, mert mindenki megpróbál minél több pénzt kicsikarni a jövőt pusztító rendszerből.

Vegas, Phoenix és Tucson is kiszáradóban

Vegyük Las Vegast például. A város, amelyik vízellátás szempontjából semmilyen jövővel nem rendelkezik, folyamatosan új kaszinókat épít, miközben a Mead tó vízszintje már veszélyes szintre süllyedt (és tovább apad). Mit gondolnak a város lakói, mit fognak inni, ha elfogy az olcsó helyi víz?

Sajnos legtöbben inkább nem gondolnak erre a problémára, ugyanis ha ezt tennék, már régen elköltöztek volna. Hasonlít ez a hozzáállás a modern kormányok retorikájához, akik elhitetik az emberekkel, hogy a gazdasági növekedés a végtelenségig fokozható, hogy a nép szófogadóan végezze a dolgát, abban reménykedve, hogy biztonságot teremthetnek maguknak egy olyan jövőben, amit már most eladósítottak.

Az apadó vizek a költségvetési deficithez hasonlatosak

Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy majd az állam megoldja ezeket a problémákat helyettünk. Miből következtethetünk arra, hogy egy olyan kormány, amelyik 1000 milliárd dollár új adósságot termelt, csupán hogy fizetni tudja a meglévő adósságai után járó kamatokat, képes előrelátóan tervezni a jövőre?

Amennyiben az édesvizet egy bankszámlához hasonlítjuk, a világ költségvetési deficitje igencsak a csőd szélén áll. Ahogy az amerikai kormány a jelen kiadásait olyan hitelből fedezi, amit esze ágában sincs valaha is visszafizetni, az emberi társadalom a mai vízigényeket is úgy akarja kielégíteni, hogy azt soha ne kelljen visszapótolni.

Azok a társadalmak, amelyek az olcsó ételtől függnek, megismerik az éhezést és a jegyrendszert, és maradék szabadságukat is kénytelenek átadni az államnak egy kis alamizsnáért.

Azok az államok, amelyek az olcsó élelmiszerek segítségével eddig képesek voltak kezelhető állapotban tartani a lakosságot, lázongásokra és társadalmi zűrzavarra számíthatnak.

Sorsdöntő esemény

A szélsőséges szárazságot visszafordítani nem lehet csoda híján, Sao Paolo akár 60 napon belül kiszáradhat. Szó szerint.

Az emberiség történelmében még soha nem fordult elő, hogy egy 20 milliós város víz nélkül maradjon és senki sem tudja, hogy ez mivel járhat.

Akárhogyan is alakul majd a helyzet Brazíliában az elkövetkezendő hetekben, a szárazsággal küzdő amerikai államokra, Las Vegasra, Dél-Kaliforniára, Észak-Texasra, Phoenix-re és Arizonára, még súlyosabb krízis vár.