Előzmények: Egy házaspár feljelentette a pécsi kórházat, mert szülés közben meghalt 5700 grammos gyermekük, a család szerint az orvosok hibájából. A három héttel ezelőtt történt esetről a Dunántúli Napló ír. Értesüléseik szerint, az utolsó ultrahang-vizsgálat a csecsemő súlyát 4000 grammra becsülte, azonban a szülés megindulásakor derült ki, hogy ennél jóval nagyobb. A baba válla beszorult a szülőcsatornába, levegőt nem kapott, megfulladt, császármetszés nem történt. A lap nem hivatalos forrásból úgy tudja, a kismamának gondozatlan cukorbetegsége is volt. Az ügyben rendőrségi, és a kórházban belső vizsgálat is indult (ennek lezárulásáig nem nyilatkoznak).
A kérdésekre állandó szakértőnk, Dr. Radványi Krisztina szülész-nőgyógyász válaszol.

Mi a teendő, ha a szülés alatt derül ki, hogy túl nagy a baba, nem fér el a szülőcsatornában?
A "relatív téraránytalanság" azt jelenti, hogy a szülés pillanatában a gyerek az anya szülőcsatornáján, a meglévő fájással nem fér ki. Ha nyögvenyelős a vajúdás, ha oxitocinnal nyílik csak ki a méhszáj, ha a fej nem illeszkedik be a szülőcsatornába, akkor mondjuk ki a szülőszobában, hogy téraránytalanságról van szó, és nem erőlködünk, hogy minden áron hüvelyi szülés legyen. Persze csak akkor, ha az édesanya egyetért.
Ha az orvos túl erősen nyomatja a babát, és nem hagyja a dolgokat a maguk természetes rendjében zajlani, akkor könnyen baj lehet. Elég, ha a baba nem úgy forog, ha nem húzza be a kis vállát (itt milliméterekről beszélünk). Ha ilyenkor direkt a has fenti részéről nyomatom, egyből a szeméremcsontnak tolom meg, ahol elakadhat a baba válla. Hallottam kollégától olyat is, hogy nagy csecsemő esetében ilyenkor egy megoldás van, feltartott kézzel hagyni, és semmit nem csinálni. A mama teste úgyis kiküzdi magából a babát.

És ha már kritikus az anya állapota vajúdás közben, de mégsem akar császármetszést, az orvos felülbírálhatja döntését?
Abszolút nem. Ha az anya nem egyezik bele, hogy én megoperáljam, nem tehetem meg. Találkozom olyan esetekkel is, amikor egy mélyen vallásos meggyőződésű édesanya előre nyilatkozik, hogy nem adhatunk neki vért, de a babájának sem. Még akkor sem operálhatom meg, ha elveszti az eszméletét. Ott halhat meg a szemem előtt. Ez egy nagyon komoly etikai és morális kérdése az orvosoknak. Megtehetem, hogy azt mondom, felülbírálom, mert nem tudok együtt élni a tudattal, hogy az én lelkemen szárad a mama vagy a baba halála, és ezért megadom nekik a vért. Ebben az esetben viszont engem fognak felelősségre vonni a bíróságon. Gyakorlatilag a pillanatnyi mérlegelés kérdése, hogy ember vagyok, orvos vagy jogfélő.

Mi kapjuk fel fejünket az extrém nagy babákra, vagy tényleg nagyobbak a mai csecsemők, mint néhány évtizeddel korábban?
Nem mondanám. A lombiktechnológia gyorsan fejlődik, emiatt több az iker- és a koraszülés. Vagyis nagyon sok a kisebb súlyú, akár 600-800 grammos gyerek is. Ha tehát statisztikát nézünk, pont kiegyenlíti egymást az extrém nagy és kicsi csecsemők aránya.

Akkor az is csak városi legenda, hogy a "terhesvitaminoktól" nőnek nagyra a babák?
Abszolút. Semmi közük nincs hozzá. A túlsúly, a terhességi cukorbetegség, egy korábbi nagysúlyú szülés mind egyértelmű hajlamosító tényezők arra, hogy nagy súlyú babája születik valakinek. A magzat ugyanazért hízik el, amiért az anya is. Egy terhes nő ugye szeret nassolni, persze ésszerűen lehet is. Azonban tudni kell, hogy az anyagcserénk ilyenkor pláne nem tűri a sok finomított, gyorsan felszívódó szénhidrátot. Ha a kismama ezzel nem törődik a terhessége alatt, túlsúlyossá válik, és nagy lesz a valószínűsége, hogy négy kiló feletti csecsemőt fog szülni.
Sajnos a mai társadalom még mindig nem hajlandó észrevenni, hogy a szülésbe még ma is bele lehet halni, a legjobb orvosi szándék mellett is. Persze így nem szabad hozzáállni egy terhességhez, de tudomásul kell venni, hogy vannak kockázatok.

Ön szerint mi történhetett a pécsi kórház szülőszobájában?
Ha csak az objektív paramétereket nézem, gesztációs diabétesze volt az anyukának, amit nem hagyott gondozni, és elzárkózott azoktól az eszközöktől, amik segíthettek volna, abban hogy ne legyen még nagyobb gyermeke, mint előzőleg (szült már egy ötkilós babát). Ebben az esetben az orvosok feltételezhették, hogy ha már egyszer sikerült természetes úton megszülnie egy nagyobb súlyú csecsemőt, most is sikerülni fog. Nem volt okuk elkanyarodni a sima szülés útjáról.
De persze nem tudni, hogy a szülés lefolyása mennyire volt kínlódós. Ha voltak olyan jelek, hogy elakadt vagy lelassult a szülés, két-három órás volt a kitolási szak, akkor a vizsgálódás során úgyis kiderül, hogy ki a felelős a történtekért.