A harci kürtöt az Ecuador londoni nagykövetségen menedékjogot élvező WikiLeaks-alapító, Julian Assange fújta meg When Google Met WikiLeaks (Amikor a Google találkozott a WikiLeaksszel) című új könyvével.

A mű alapját egy látogatás adja. 2011-ben Eric Schmidt, a Google igazgatója meglátogatta Angliában az akkor egy milliomos birtokán házi őrizetben tartózkodó WikiLeaks-alapítót.

Mint ismeretes, Assange egy szexuális zaklatási per elől menekült Amerikából. A svédországi idézésben a CIA csapdáját látta. Máig meg van győződve, hogy Washington így akarta tőrbe csalni, amiért diplomáciai táviratok, titkos dokumentumok tömegét jelentette meg az iraki és afganisztáni háborúról a WikiLeaks honlapján.

A látogatás két digitális filozófia összecsapásáról szólt. Mi a szerepe a technológiának a társadalomban, a politikai rendszerben? Ki tartsa majd kezében a kiberhatalmat, az állam, a nagyvállalatok vagy az egyéni felhasználók, komputerszakértők? Milyen regulációval működjön az internet? A kormány, a vállalatok szabályozzák vagy a kollektív bölcsesség? Semleges vagy politikus legyen az internet? Mi legyen a begyűjtött és tárolt adatokkal? Mekkora a hatalma az internetes cégeknek, az adatok kezelőinek, kiszolgáltatott-e a használó? Létezik-e átláthatóság a digitális korban?

Eric Schmidt fontosnak tartja az internetes közvetítőket–Google, Facebook, YouTube, stb –, amelyek a felhasználókat hivatottak erősíteni. Assange viszont a közvetítő nélküli információáradatban hisz. Önmagát internetes szabadságharcosnak tartja, akinek szervezete segít leleplezni, és így idővel szétzúzni az elnyomó államhatalmat.

A Google-t viszont Washington meghosszabbított karjaként, a „technokrata imperializmus” képviselőjeként jellemzi. „Nem feltétlenül rossz emberek. Csak új, agresszív ideológiát hirdetnek, amiben a centrista liberalizmus az imperializmussal ötvöződik. Mivel a reformer jelmezében tűnnek fel, óriási hatalmat szerezhetnek“ – írja Assange

A szerző külön fejezetben szedi ízekre a Google-nak „a hatalomról szóló szerelmi vallomását”, Eric Schmidt The New Digital Age (Új digitális kor) című könyvét. Már azt is gyanúsnak találja, hogy olyan „háborús bűnösök” dicsérték a művet, mint Madeleine Albright volt amerikai külügyminiszter vagy Tony Blair volt brit miniszterelnök. A „fogyasztói csúcstechnológia” terjesztésével növekszik a demokrácia, a szabadság, jobban érvényesülnek az emberi jogok – véli a Google-főnök. Assange szerint Schmidt figyelmen kívül hagyja, hogy a demokrácia kiterjesztése nevében Washington tömeges halálos áldozatokat követelő háborúkat folytat.

Az Edward Snowden által leleplezett megfigyelési botrány is bizonyítja, hogy a csúcstechnológia nagy cégei a hatalom kiszolgálói.

„A Google nem csinált semmi illegálisat, csak az NSA (Nemzetbiztonsági Ügynökség) módjára gyűjti az adatokat és használja fel őket. Olyan, mint egy magán kémszervezet” – állítja Julian Assange.

A Google nem száll szembe a könyvvel, nincs egy súlycsoportban a WikiLeaksszel. A Mountain View-i kereső cég világhatalom lett, míg a WikiLeaks haldoklik.

Nem véletlen tehát, hogy a könyvet reklámcélokra használja a szerző. Assange online , telefoninterjúkat ad, és a napi politikai kérdésekben is hallatja a szavát.

„Aki azt állítja, hogy az Iszlám Állam (IÁ) veszélyezteti a demokráciát, az nincs magánál. Az IÁ szörnyű jelenség, de az Egyesült Államok és szövetségesei tévedéseinek egyenes következménye. Nem kellene nekik beavatkozni. Ha az IÁ valakire veszélyt jelent, azok a régió államai, nekik kellene fellépniük ellene. Ahogy Noam Chomsky mondja, ha Amerika és szövetségesei csökkenteni akarják a „terrort” a térségben, nekik sem kellene részt venni benne” – mondja a WikiLeaks-alapító.